2014. november 30., vasárnap

Szünet

Sziasztok Manók! :3

Tudom, hogy régen hoztam részt, amit nagyon röstellek, de légy szíves ne haragudjatok rám! Az évet nem valami fényes kezdtem a tanulás szempontjából, ezért most javítani szeretnék, ami kezd alakulni, szóval a téli szünet kezdetéig nem várható új rész. :/
Remélem megértitek a helyzetemet, tényleg nagyon szeretném helyre hozni a tanulmányomat, mert erős iskolába vagyok, rendőrnek tanulok és oda nem járhat egy bolond lány. :D
Nagyon szeretlek titeket és amíg nem jelentkezek, vigyázzatok magatokra! <3

Have a nice day: Fanny

2014. november 21., péntek

Eredmény hirdetés

Halihóó! :3
Íme, itt lenne az eredmény hirdetés, ami nehezen született meg, de sikerült. Rengeteget gondolkodtam, nézegettem a fejléceket, mire dűlőre jutottam, mivel mind nagyon szép munka. Remélem elfogadjátok a döntésemet és most közlöm, hogy számomra mindenki győzött, mert irtó szép kidolgozásokat láthattam. Nem volt sok jelentkező, mégis örülök, amiért ennyien összegyűltetek. 
Nem is húzom tovább az időt, íme a helyezettek:


Saját készítésű fejlécek: 

1.
http://gothangelkritika.blogspot.hu/

2.
http://hosasotetben.blogspot.hu/

3.
http://szovetsegesmegszallas.blogspot.hu/



Más által készült fejlécek:

1.
http://idontknowwhyiloveusomuch.blogspot.hu/

2.
http://the-song-of-truths-and-lies.blogspot.hu/

3.
http://whoismyblondeprince.blogspot.hu/


Emléklap:

Melcsi A. M.: http://eletem28.blogspot.hu/
 http://mileycyruschanges.blogspot.hu/


Gratulálok mindenkinek, köszönöm, hogy jelentkeztetek és kipróbáltátok magatokat ebben a versenyben! :)

Have a nice day: Sz. Fanny

2014. november 18., kedd

20.rész Az a bizonyos cikk

" Nem akartam elengedni, egy életre magam mellett akartam tudni, de belegyeztem ebbe az egészbe. Ő rá nem, annál inkább arra az idióta Tomlinson-ra haragudtam, megtudtam volna ölni. Azzal tisztába voltam, hogy kellett neki Ana, de hogy ennyire...? Utána meg jött az a szennylap és mindennek vége lett, talán örökre! " - Harry Styles 



~ Anastasia Moon ~ 



Ahogy kimondom ezt a mondatot, a lelkem megszűnik létezni, mivel enélkül a férfi nélkül egy senki vagyok. Felállok az öléből, megfogom a kezét és húzni kezdem magammal az emelt felé, egy kicsit kettesben akarok vele lenni. Nem mond semmit, hűségesen követ, majd kinyitom a szobám ajtaját, ahogy oda érünk. Előre engedem, majd én is átlépem a küszöböt, becsukom a faszerkezetet, de nem megyek beljebb, hanem hátamat annak döntöm és egy mélyet sóhajtok. Érzem magamon égető pillantásait, még se nézek rá, dacosan figyelem a sötét parkettát.
- Miért? - kérdezi megtörten, mire az eddig erősen tartott könnyeim kicsurrannak a szememből.
Íriszeimet rá vezetem, görnyedten ül az ágy szélén, szemei bánatot mutatnak, amitől elszorul a torkom, de lábaimat mozgatni kezdem és bizonytalanul megállok előtte. Tekintete fel siklik az arcomra, majd lassan feláll és ujjaival megérinti testrészemet. Cselekedetétől lehunyom a szememet és élvezem, hogy még most hozzám érhet. Annyira nehéz megszakítani vele ezt a különleges kapcsot, mivel közöttünk ez van, de nem tehetek mást.
- Nagyon jól tudod, Harry, hogy mennyire szeretlek,... - kezdem el és mélyen zöld szemeibe nézek, mire óvatosan biccent egyet. - de ezt nem bírom tovább. Inkább szenvedek amiatt, hogy nem lehetsz mellettem, mint, hogy a te és a Louis harctüze között legyek - sóhajtok fel és homlokomat széles mellkasának döntöm. - Érts meg kérlek!
- Megértelek, de nem akarom ezt! - közli velem halkan, mégis erővel a hangjába, mire csak megrázom a fejemet és kezeimet dereka köré kulcsolom. - Nem akarlak elveszíteni! - suttogja a fülembe, amitől kiráz a hideg és bánatosan mosolyogva sírni kezdek.
- Én se - válaszolok elfúló hangon, mire megérzem magam körül erős végtagjait, amikkel birtoklóan ölel egyre jobban magához.
- Legalább akkor még egy utolsó napot adj kettőnknek - kérlel, mire mondatára felemelem a fejemet és ránézek.
- Nem tudom, Harry... - esek kétségbe, mire ismét hozzám ér, egy kósza tincset a fülem mögé tűr.
- Kérlek, Életem! - becéz és lehelete súrolja az arcomat, amitől nem bírom tovább és ajkaimat az övéire illesztem.
Belemosolyog csókunkba, nyugtázza magába, hogy ő győzött, amit most nem bánok. Dacos csókcsatába kezdünk, nyelveink gyors táncot lejtenek, amitől a lábaim megrogynak, amit ő is észre vesz, ezért még erősebben von testéhez. Ahogy elválunk egymástól, homlokunkat összeérintjük és így rendezzük levegővételünket.
- Ígérd meg, hogy nem fogsz veszekedni Louis-szal a döntésem miatt! - tűzöm ki és a leghatározottabban nézek rá és beszélek neki.
- Nem... - kezdené, de ennyi bővel elég ahhoz, hogy tudja, úgy is balhét fog rendezni.
- Csak ezt kérem, semmi mást, Harry - vezetem kezeimet arcára, mire lehunyja a szemeit és aprót bólint.
- Ha te kérhetsz tőlem dolgokat, akkor én tőled miért nem? - kérdezi és leül az ágyra, húzva magával engem is.
- Miért, mit akarsz tőlem kérni? - bújok hozzá, mire kezei egyből körém fonódnak, de úgy, mintha soha nem akarna elengedni.
- Hogy maradj velem - közli határozottan, mégis halkan, mire szavaitól a szívem erősen össze szorul, ilyet még soha nem éreztem.
- Harry... - suttogom és ismét ránézek, miközben homlokából eltüntetem rakoncátlan tincseit.
- Tudom, nem lehet, de ha nem most, akkor egyszer ezért úgyis megfogom ölni Tomlinson-t. Elveszi tőlem azt, aki a legfontosabb - csuklik el a hangja és mély zöld szemeit lesüti.
- Azt kérted legyünk együtt egy utolsó napot, igaz? - kérdezem, mire sután bólint egyet. - Akkor tegyük ezt a legszebb napunkká - mosolyodok el és nyakába temetem arcomat, ezzel elérve, hogy érezhetem finom illatát, amit annyira szeretek.
- Olyan különleges vagy, Anastasia - mormolja a hajamba, mire minden porcikámat átjárja a melegség és a boldogság, még ha egy kis időre is. - Akkor holnap estétől csak barátok leszünk? - kérdezi csalódottan, mire óvatosan bólintok egyet.
- Ezzel a témával kapcsolatban miért vagy ilyen nyugodt? - távolodok el tőle és nagy szemekkel nézek rá.
Ez a kérdés most jutott az eszembe, hiszen ha Louis-ról van szó, könnyen felkapja a vizet és képes lenne a szemével megölni a fiút. De most... Annyira nyugodt és megértő, egy rossz szava sincs, akár egy engedelmes kisfiú belegyezett a tervembe. Teljes meggyőződésemmel azt gondoltam, hogy megakarja majd verni a bandatársát, de nem. Hihetetlen, hogy egy mondat mennyi mindent változtat.
- Mert azt veszem figyelembe, ami neked a legjobb. Ha úgy gondolod nélkülem jobb lesz, akkor nekem is jó - mosolyodik el halványan és nyom egy hosszú puszit a homlokomra. - Lehet, hogy nehéz lesz megbirkóznom a helyzettel, már most nehéz, de érted bármire képes vagyok - folytatja mondandóját, amitől könnybe lábad a szemem.
Sós könnyim újra végig szántják arcomat és egészen a kék takaróig meg sem állnak. Életemben nem gondoltam volna, hogy lesz egy ilyen társam, mint ő. És már megint hálátlan vagyok, eldobom magamtól, minthogy inkább megoldanám a gondokat. Már lassan egy éve ezt teszem és belefáradtam. Se a szavaimmal, se a tetteimmel nem érek el semmit, csak egyedül azzal, ha kilépek Harry és Louis életéből is. Barátok lehetünk, de semmi több. Most így érzem jónak, de, hogy idővel mi lesz, azt nem tudom.
- Annyira jó ember vagy! - súgom ajkaira, majd nedves csókot hagyok rajta és ezzel elindítok egy lavinát.
Levetkőzzük gátlásainkat és már hiába szeretkeztünk a kapcsolatunk alatt többször is, ez más. Ez az utolsó, ilyen talán már soha többet nem lesz. Egy érzelmi hegyomlás alakul ki közöttünk, ajkaink vadul játszanak a másikéval, a ruhák lekerülnek rólunk és nem foglalkozunk mással csak azzal, hogy kettesben vagyunk. Utoljára minden porcikáját megsimítom, megpuszilom és eggyé válok velük. Annyira fog hiányozni a ilyesfajta vonzalmak tőle, a becézései és a tudat, hogy az enyém és én az övé vagyok. Nem lesz Hanastasia páros, csak Harry és Anastasia és nem egy álompár, hanem két jó barát. A gyönyörben úszkálva ráhúzza fedetlen testünkre a takarót és mellkasomra hajtott fejjel hangosan szuszog. Tekintetemet a plafonra emelem, miközben emlékek ezrei játszódnak le a fejemben. Óvatosan simogatom selymes haját, miközben meztelen testünk a textil alatt egybe forr és érzem, ahogy egy nagy kövér könnycsepp csurdogál ki a szememből a párnára. Ez a kapcsolat nem olyan lesz, hogy egy nap alatt elfelejtjük, ez egy életre fog szólni mind a kettőnknek. Nekem ő volt az első nagy és igazi szerelemem, neki köszönhetem azt, hogy megtanultam ennyire szeretni. Idős koromba is eszembe fognak jutni a vele töltött percek, órák, napok, hetek és hónapok, miközben az akkori férjem kezét fogom szorongatni. Tudom, hogy annyira, mint őt, senkit nem fogok tudni szeretni. Számomra Harry Styles lesz a szerelem és a nagy Ő.
- Örökre szeretni foglak, Ana! - hallom meg szakadozott hangját, majd fejét felém fordítja és meglátom, hogy az ő szemei is könnyesek, minden bizonnyal ugyan azok a gondolatok marcangolják őt is, amik engem.
- Én is téged, Harry! - válaszolok és szomorúan elmosolyodok, majd nyomok egy puszit izzadt homlokára.
Reggel, ahogy felkelek, meleg kezeket érzek a derekam körül, nyakam forró lehelettől borzong meg. Elmosolyodok, hiszen a világ legfantasztikusabb ember kezei között vagyok, ennél jobb helyen nem is lehetnék. Óvatosan lefejtem magamról végtagjait és ahogy kiszállok az ágyból, az egyik fotel karfáján pihenő hálóingemért megyek. Ahogy magamra veszem, vissza lépkedek fekvőhelyünkhöz és leguggolok a bútor mellé. Álmodozva nézem a párnák között fekvő férfi arcát és nem bírom ki, óvatosan megsimítom puha bőrét. Olyan hibátlan, minden porcikája tökéletes. Szempillái meg-meg rezdülnek, halkan veszi a levegőt és ahogy helyettem a takarómat öleli magához, olyan gyámoltalan. Elképesztő, hogy képes vagyok magamtól eldobni ezt az angyalt, de nem tehetek mást. Sóhajtva emelkedek fel és indulok meg a fürdő szoba felé. Mivel ki kell mennem a szobából, ezért magamhoz veszek egy fehérnemű szettet és a mai napi ruhámat, ami egy farmerből és egy lenge felsőből áll. Ahogy kinyitom az ajtót, egyből meg is állok, mert egy szőke hajú, mosolygós lánnyal találom magam szemben, aki nem más, mint Louis húga.
- Lottie! - szólítom meg, mire mosolya nagyobb lesz és már csak azt veszem észre, hogy erősen préselődik a testemhez.
Egyik kezem még mindig a kilincsen pihen, de gyorsan változtatok rajta és inkább a lány hátán pihentetem meg. Sokáig von magához és meglepő, mivel melegség jár át a jelenlététől. Ahogy eltávolodik tőlem hosszasan megnézem és nyugtázom magamban, hogy tényleg meseszép, ahogy bátyja elmondta és ahogy a képeken láttam.
- Annyira örülök, hogy láthatlak - szólal meg és mélyen szemeimbe néz az ő hatalmas kék és testvéréére hasonlító íriszeivel.
- Én is örülök - simítom meg a vállát és kissé feszülten érzem magam, amiért az első találkozásnál egy szál köntösben állok előtte.
- Látom, megismerkedtetek - hallom meg Lou kedves és boldog hangját, mire rákapom a tekintetem és egyszerre bólintok egy nagyot Lottie-val. - Jó reggelt, Angyal! - üdvözöl egy szeretetteljes öleléssel, ahogy ideér hozzám.
- Jó reggelt! - mormolom felsőjébe, miközben beszívom kellemes illatát. - Ne haragudjatok, de elmennék fürödni, ha nem baj - szabadkozok, ahogy elengedem a fiút, mire megértően bólintanak és már indulni készülnek, de hangommal megállítom őket. - Mia fent van már?
- Igen - neveti el magát a barna hajú férfi. - Ne aggódj, vigyázunk rá - biztosít, majd átkarolja húga vállát és elhagyják az emeletet.
A fürdéssel nem töltök sok időt, percek alatt megmosakodok és mikor elhúzom a kabin ajtaját, meglepetten figyelem, ahogy Harry a wc tetején ül és mosolyogva figyel, most már engem és nem a padlót. Gyorsan testem köré tekerem a törölközőt, mire elkuncogja magát és elém lépked.
- Este már mindent láttam - mormolja a fülembe, majd a mögötte lévő érzékeny ponton hagy egy puszit, amitől rögvest kiráz a hideg. - Sőt, már rég óta ismerem minden pontodat - folytatja és ezúttal nyakamat kezdi kényeztetni.
- Neked is jó reggelt! - nevetem el magam pirosodó arccal és kissé kócos hajába vezetem ujjaimat.
- Jó reggelt, Egyetlenem! - köszönt ő is és a szemembe néz, ezért zöld íriszeivel egyből megbabonáz. - Ma egész nap az enyém vagy. Tényleg, hova szeretnél menni? - kérdezi kíváncsian és teljes beleéléssel, ami elnyeri a tetszésemet, ilyenkor olyan aranyos.
- Teljesen mindegy, csak az utolsó veled töltött nap csodálatos legyen - döntöm oldalra a fejemet halványan mosolyogva, miközben megsimogatom puha arcát.
- Rendben, akkor kitalálok valamit - hint egy puszit a számra, amit egyből elmélyítek, nem érem be ennyivel.
Azt a kezemet, amivel az engem takaró textilt fogom, elveszi onnan és olyan közel húz magához, hogy az anyagnak esélye sincs leesnie rólam. Nem foglalkozik azzal, hogy még minden porcikám nedves, ahol ér simogat, ahogy én is őt. Ezt nem nehéz megtennem, hiszen egy boxeren kívül nincs rajta semmi, ezért előszeretettel érinthetem meg izmos felsőtestét. Hosszú ideig játszanak ajkaink, de sajnos levegőhiány miatt el kell válnunk egymástól.
- Köszönöm a tegnap estét - mondom kissé kapkodva a levegőt, mire elmosolyodik és ujjai derekamról felvándorolnak az arcomra.
- Én köszönöm - mormolja és lehelete cirógatja arcomat.
- Hagylak, menj fürödni - hámozom le magamról a kezeit és megpaskolom a fenekét, mire fél szemmel rám néz, miközben arcára huncut mosoly kerekedik.
Könnyed mozdulattal húzza le magáról az egyetlen ruhadarabot, majd belép a kabinba és a víz csobogása egyből megcsapja a fülemet. Miközben magamra veszem a ruhákat hallgatom, ahogy énekel vagy dúdol és elgondolkodok azon, hogy mennyire fognak ezek a reggelek is hiányozni. Nem kapok tőle jó reggelt csókot és ölelést, nem figyelhetem azt, ahogy alszik és nem lehet abban sem részem, hogy nézzem, ahogy a konyhában sürögve-forogva reggelit készít. Amikor otthon volt és nem dolgozott, rendszerint készített nekem valamit, ezzel is kedveskedve, ami minden egyes alkalommal jól esett, mert kimutatta, hogy törődött velem, ahogy a mai napig is. Az biztos, hogy aki mellett megfog állapodni ez a férfi, annak a nőnek arany élete lesz és én akkor már nem tehetek semmit. Az én hibám lesz és tudom, hogy akkor azt fogom gondolni, rosszul cselekedtem régen, de most még nem ezzel a véleménnyel vagyok. Továbbra is azzal érvelek, hogy így mindenkinek jobb lesz.
- Lent leszek a konyhában - szólok oda neki, mikor végzek az öltözködéssel.
- Rendben, én is nem soká megyek - válaszol, mire nekem ennyi elég ahhoz, hogy elhagyjam a párás fürdőszobát.
Ahogy a földszintre érek elmosolyodok, mert kedves beszélgetés és nevetések hada üti meg a fülemet. Nem akarom megszakítani a kialakított kedélyeket, de a hasam vezérel, jelezve, hogy éhes vagyok. Míg a helységbe nem érek, megnézem a nappali egyik falán lógó órát és megtudom, hogy tíz óra múlt. Ahogy meglököm az ajtót, a hangok megszűnnek, helyette három pár szem szegeződik rám.
- Jó reggelt, Ana! - áll fel egyből helyéről barátnőm és a megszokott, erős ölelésével együtt üdvözöl.
- Neked is! - nevetem el magam és megpiszkálom kontyba kötött haját.
Mérgelődni és haja megigazításába kezd, mire csak tovább nevetek és a hűtőhöz lépkedek. Ahogy kinyitom, egyből felcsillan a szemem és meglátom a Kris által készített málna lekvárt. Hihetetlen, de amit ez a nő készít, azt csak is szeretni tudom.
- Lottie, Louis, reggeliztetek már? - fordulok feléjük, mire megrázzák a fejüket. - Akkor esztek velem - rázom meg a kezemben lévő üveget, majd becsukom a hűtő ajtaját.
- Az micsoda? - érdeklődik a lány és furán nézi a kezemben lévő finomságot.
- Málna lekvár - nevetek fel, mire elmosolyodik.
Amíg készítem a pirítósokat, addig Harry is megjelenik, akit úgy veszek észre, hogy hangosan felsóhajt.
- Te már megint itt vagy? - torzul el az arca és beletúr mind a két kezével a hajába.
- Szia, Styles! - mosolyodik el Louis, túl kedves az ilyesfajta megszólításhoz képest, amivel barátom jutalmazta meg.
- Oh, Lottie! - vált hangszínt, mikor meglátja a szőke hajú lányt. - Hogyhogy itt vagy, Kicsi lány? - áll meg mellette, mire a kisebbik Tomlinson csemete feláll és megöleli testvérének régen látott barátját.
- Elhozott Lou, mert már nagyon szerettem volna látni Ana-t - néz rám Harry válla felett, mire a fiú megfordul és ő is nézni kezd.
- Ugye milyen gyönyörű? - kérdezi a lánytól, de a tekintetét egy pillanatra se veszi le rólam.
- Igen - válaszol Lottie, mire zavaromba elnevetem magam és inkább tovább készítem a reggelit.
- Te is eszel, Hazza? - kérdezem, mire két kéz fonódik a derekamra, majd orromba kúszik egy mind közül megismert illat.
- Igen, köszönöm - teszi vállamra az állát, majd egy apró puszit hint az arcomra és mellém szegődve segíteni kezd.
Amíg a kenyereket készítjük, vagyis Harry, mert ő teszi őket a pirítóba, addig én vajjal és lekvárral kenem meg az elkészült szeleteket. Louis, Lottie és Mia halkan beszélgetnek, néha hallom, ahogy a szőke hajú lány felkuncog. Már egy ideje elvagyunk barátommal, mikor megszólal Louis és olyat kérdez, ami szíven üt.
- Bocsi, de ti nem szakítottatok tegnap este? - beszél bizonytalanul és meggyőződésem, hogy nem akar megsérteni, mégis fájnak a szájából távozó szavak.
- Mi a jó büdös...? - kezdi el még jelenlegi barátom megfogalmazni válaszát, mire kezemet a szájára tapasztom, ezzel elérem, hogy csendben marad.
- Még a mai napon együtt maradunk, mert kérte, hogy adjak neki egy utolsó napot - mosolyodok el keserűen, mire a férfi csak bólint egyet és mind aki megbánta kérdését, lesüti a szemét.
- Ez mi lenne? - kérdezi barátnőm hüledezve és szinte suttogva, miközben erősen szuggerál egy kezében lévő újságot. - Ez mi a szar? - ordítja el magát és földhöz vágja a lapokat.
Gyorsan oda megyek és felveszem a padlóról, majd olvasni kezdem, miközben a szemem majd' kiesik, a szám O alakot formál és nem akarom felfogni, amit olvasok.


Harry Styles új barátnőre talált?

Vajon a fiatal énekesnek nem tetszett az élet Anastasia mellett? Bár a lány velük tartott, mikor vörös hajú kiszemeltjével sétált az utcán, mégse lehetett látni közöttük a szikrát, ugyanis Ana legjobb barátnőjének derekát ölelte Harry. Nem lehet tudni, hogy milyen ügyek folynak a fiatalok között, mindenesetre sokan azt szeretnék, ha a szívtipró a szőke hajú lánnyal maradna, mivel szerintük nagyon összeillenek és aranyosak együtt. Az igazat megvallva mi is a Hanastasia csoportba tartozunk. A pár nyomában leszünk és mihamarabb érkezünk a friss hírekkel!

A cikk írója: Stella Hyden



~.~.~.~


Sziasztok Babák! ^^
Itt lenne a 20. rész, remélem tetszeni fog. Elindítottam egy újabb szavazást azzal kapcsolatban, hogy Anastasia ki mellett állapodjon meg. A döntés a tiétek, lehet szavazni nyugodtan. ;)
Nem is untatlak titeket tovább, vigyázzatok magatokra! És nem utolsó sorban köszönöm a támogatásotokat, nagyon jól esik! *.*

Have a nice day: Fanny

2014. november 11., kedd

19.rész Érte tényleg bármire képes

" Nem bírtam megérteni, hogy Harry-nek és Louis-nak miért volt jó az, hogy tönkre tegyék Ana-t! Hiába volt a göndör hajú férfi barátnője, ha a másiknak is kellett és nem bírtak megmaradni egymás mellett. Majd, ami ezután történt azt nem akartam elhinni, sem felfogni. " - Mia
Steff 



~ Louis Tomlinson ~


Teljesen tisztába voltam azzal, hogy Harry itt lesz Ana-nál, ezért is állok most az ajtóban idiótán mosolyogva. Azt akarom, hogy érezze nekem is milyen szar, amikor ezzel a lánnyal van, legyen az érzés kölcsönös. A szőke és a háta mögött lévő vörös hajú lány csak meredten néz, ami kezd zavarni, ezért felveszem a vázát, amiben pontosan negyven szál rózsa foglal helyet. Ana cselekedeteimet látva kihúzza magát, majd hátra fordul és néma kommunikációt folytat barátjával. Míg a lány bólogat, addig bandatársam rázza a fejét és kemény néz hol rám, hol rá. Végül mind a ketten felsóhajtanak, majd Ana újra felém fordul és arrébb áll, hogy betudjak lépni a házba. 
- Gyere - teszi hozzá, a hangja kimért és ideges, amit nem tudok mire vélni. 
Meglepődve adom a virágokat Mia kezébe, aki szem forgatva elveszi tőlem és lábait kapkodva eltűnik az egyik helységbe. Leveszem a kabátomat és cipőmet, ami cselekedeteimet minél gyorsabban teszek meg, mert a velem maradt két személy folyamatosan engem néz. Felegyenesedek és szemezni kezdek velük, nem mondanak semmit csak néznek, ami kezd zavarni, nagyon is. Súlyomat egyik lábamról a másikra helyezem, az elképzelésemben valahogy nem így alakultak a dolgok, mint jelen pillanatban. Azt hittem, hogy Hazz fogja magát és mérgében elmegy, míg Ana sírva borul a vállamra, de helyette ez van. Látszólag mind a ketten haragszanak rám és akárhogy nem szeretem, mikor ez a leányzó sír, most azt kívánom, hogy így tegyen, mert magamhoz akarom ölelni. Egy hónapja nem láttam és bár a hangját hallottam, az teljesen más. Így, hogy szemtől, szembe vagyunk a másikkal sokkal jobb. Bevallom, hogy hiányzott és ha eddig szerettem, most imádom. Ahogy egyre kevesebbet találkozunk és beszélgetünk, ezzel együtt egyre jobban érzem azt is, hogy nekem kell ez a nő, magamnak akarom tudni. 
- Tetszik a virág? - kérdezem meg halkan, néhány perc csönd után, mire összeszorított ajkakkal csak sután bólint egyet. 
- Köszönöm - mormolja, mire lemosolyodok, majd Harry-re nézek, aki tekintetével majd' megöl. 
Soha nem féltem tőle, ahogy most sem, tartom magam ahhoz, hogy megmutassam neki milyen az ha fáj. Lassan egy éve ismerem Ana-t és azóta szenvedek. Ennyi ideig tűrtem azt, hogy együtt vannak, szeretik egymást, míg én egyedül vagyok és azért epedezek, hogy mellettem legyen ez a barna szemű, szőke hajú és angyalra hasonlító lány. 
- Ana? - halljuk meg Mia hangját, mire a keresett megfordul és várja, hogy barátnője folytassa, amit szeretne. - Hova vigyem a virágokat, a szobádba? 
- Várj, megyek - válaszol és már el is tűnik, így kitéve egy halk veszekedésnek az egykori legjobb barátommal. 
Néhány másodpercig nem mond semmit csak mélyen néz a szemembe, minden bizonnyal ezzel azt hiszi, hogy megijeszthet, de hiába. Nem félek tőle és nem is fogok, mert ismerem és nem tudna ártani senkinek. Lehet, hogy szívből utál, szinte biztos, de nem bántana és nem nyomna nyakamnál fogva a hűtőhöz, ahogy én tettem vele. Már bánom, mivel verekedéssel semmit nem lehet elintézni, főleg azzal nem, aki az egyik legfontosabb ember az életedben. A bandában mindenkit a testvéremnek tartok, de különösen Harry-t, hiszen nagyon sok közös van bennünk, ezért is lettünk ilyen jóba már az X Faktor kezdetekor. Annyi minden köt össze minket és emiatt nem tudom utálni, még ha annyira akarom is. 
- Mi a szarért jöttél? - szűri ki fogai között és közelebb jön hozzám. - Továbbra sem lesz Ana a tied! - emeli fel mutatóujját és mikor elém ér, majd megböki a mellkasomat. 
- Meglátjuk! - kacsintok rá sejtelmesen mosolyogva, mire arca jobban eltorzul, amit örömmel nézek. 
- Menj a francba, Tomlinson! - ordítja el magát, felveszi a kabátját és cipőjét, majd kinyitja az ajtót, de ebben a pillanatban meg is áll. - Életemben nem utáltam még embert, de téged most már tiszta szívemből gyűlöllek! - mondja halkan és lassan, miközben tartja a szemkontaktust és ezzel eléri, hogy szavai szíven üssenek. 
Hangosan vágja be maga után az ajtót, mire az emeltről dübörgést hallok, majd megpillantom Ana-t, ahogy kikerekedett szemekkel néz rám.
- Már megint mit csináltál? - sóhajt fel és leereszti vállait, miközben közelebb jön hozzám.
- Nem csak én voltam! - emelem fel a hangom, de felszökő szemöldökei láttán, inkább csendben maradok.
- Tudod, Louis ebből már nagyon elegem van! - kezd el beszélni, majd megfordul tengelye körül és beljebb megy, mire követem, így végre hosszú percek után elhagyhatom az előszobát.
A nappaliba érve elmosolyodok, mert a látvány olyan, amilyenre számítottam. Teljesen tükröződik, hogy a ház urai nők, mivel virágok, apró tárgyak, keretbe foglalt képek és egyéb női eszméhez hasonló dolgok töltik be a teret. Ahogy elmegyek a kanapé mellett, nem ülök mellé, hanem az egyik polchoz somfordálok, mivel megragad egy kép, amit muszáj megnéznem. A fakeretes papír lapot a kezembe veszem és elgondolkodva figyelem, ahogy három szőke hajú nő és egy barna hajú férfi tömörül össze, miközben boldogan mosolyogva ölelik egymást. Hiába ismerem ezt a lány régóta, semmit nem tudok a családjáról, soha nem beszélt róluk. Fontos eseményen lehettek, mivel szépen felöltözve, csinosan néztek a kamerába és akaratom ellenére az elől álló, világos hajú lányt szemlélem, aki élőben a hátam mögött ül.
- A családod? - kérdezem, de nem fordulok meg, szüntelenül nézem a kezemben lévő tárgyat.
- Igen - válaszol, de hangja hangosabb, ezért oldalra nézek és tudatosulok arról, hogy mellettem áll. - Ő Dave - mutat az egyetlen férfira, miközben halványan elmosolyodik. - Ő pedig az édesapám - vesz magához egy másik képet, ami nincs keretben, se kirakva valahová, hogy, aki ide jön az lássa, hanem egy füzetből veszi elő, majd megmutatja nekem is. - Nem teszem ki, mert úgy mindig látnám - húzza el a száját, mire megérinteném, de nem teszem meg, most először félek tőle és a reakciójától.
A képet nézve rájövök, hogy teljesen olyan, mint az apukája, a szőke haj, barna szem, fehér bőr és azok a jellegzetes vonások, mind ezt sugallja. A kép egy kislányt is mutat, aki minden bizonnyal ő lehet, mire lemosolyodok. Míg akkor aranyos volt, most szívdöglesztő és már csak azon kapom magam, hogy újra róla álmodozok.
- Nagyon hasonlítasz rá - jegyzem meg, mire a szemembe néz és végre őszintén elmosolyodik.
- Mindenki ezt mondja - fordul el, majd elteszi a féltve őrzött képet a helyére. - Miért jöttél? - kérdezi ismét, úgy, ahogy nem olyan rég, majd újra leül a garnitúrára, ahova ezúttal követem, miután visszateszem az eddig markomban tartott keretet.
- Szerintem azt pontosan tudod - fordulok felé, mire rám néz, de bár ne tenné.
- Miért csináljátok ezt? - sóhajt fel és ölébe ejti kezeit. - Állandóan azt kell hallgatnom, hogy Harry-vel veszekedtek, mást se tudtok csinálni csak bántani engem - utolsó két szavára megfagyok és nagy szemekkel nézek rá. - Ne nézz így, mert ezt csináljátok! Észre se veszitek, de ezzel az idiótaságokkal teljesen tönkre tesztek - lábad könnybe a szeme, amit nem tudok nézni, azért szorosan magamhoz ölelem. - Meg kell tennem egy nagy lépést - mormolja a mellkasomba, miközben a szívem vadul zakatol és élvezem a közelségét, de szavait hallva, mégis eltolom magamtól.
- Milyen lépést? - lepődök meg és megsimogatom nedves arcát, amit néhány könnycsepp borít.
Halkan szuszog, lesüti a szemeit és morzsolni kezdi az ujjait, mire állánál fogva felemelem a fejét és kényszerítem, hogy nézzen rám. Látom rajta, hogy szenved, magában őröli le a gondjait, amit nem akarok, inkább nekem mondja el.
- Szakítok Harry-vel és így vége lesz a köztetek lévő civakodásnak - szipog fel, mire az én időm jön el abban, hogy nem tudok mit mondani. - Ezt már nem bírom tovább elviselni, elegem van - zokogja el magát a végén és feláll a helyéről.
Nem mozdulok csak hallgatom, ahogy gyorsan felszalad a lépcsőn, majd már csak az ajtó csapódását észlelem. Hihetetlen, hogy részben miattam is képes szakítani azzal az emberrel, akit annyira szeret. Életemben nem gondoltam volna, hogy én egy nőt bántani fogok, de azzal csináltam ezt, akivel a legkevésbé sem akartam. Ahogy Ana mondta, nem vettem észre, hogy bántom és szenvedést okozok neki. Harry-nek akartam ezt az érzést, de ez nem így lett. Ahogy észhez térek gyorsan kiveszem a zsebemben lévő telefonomat és tárcsázni kezdem bandatársam számát.
- Mi a szart akarsz? - morog bele a vonalba, mikor felveszi, de nem tudok foglalkozni a megszólításával, ennél fontosabbal kell törődnöm, ahogy neki is.
- Azonnal gyere ide Ana-hoz, ha nem akarod elveszíteni - hadarom, majd kinyomom a telefont és elteszem a készüléket.
Hirtelen azt érzem, hogy jót cselekedek, ennek így kell lennie, hiszen a lány Harry-t szereti és nem engem. Akármennyire akarom, hogy az én barátnőm legyen, azt nem bírnám elviselni, ha miattam szenvedne. Én kezdtem el ezt a balhét, mindig én tettem fát a tűzre és hiába gondolom azt, hogy a göndör hajú srác a hibás, míg én vagyok az. Lassan állok fel a helyemről és a lépcsőhöz sétálok, hogy felmenjek hozzá és megvigasztaljam, lebeszéljem erről, de nem tudok tovább menni, mert meghallom Mia hangját:
- Ne menj utána! - utasít, miközben kilép a konyhából kezében egy bögrével. - Amit akar már teljesen elhatározta, én se tudtam tenni semmit - rántja meg a vállát. - Kérsz egy teát? - vált hirtelen témát, mire bólintok, majd lábamat leveszem az első fokról.
- Köszönöm - mondom, mire bólint egyet és követem a konyhába. - Mikor döntötte el, hogy szakít Harry-vel? - érdeklődök, mire egy pillanatra megáll, majd felém fordul és csípőjét a szekrénynek dönti.
- Amikor megjöttél - sóhajt fel és hátat fordít nekem, majd magához vesz egy kék színű bögrét. - Mennyi cukrot kérsz bele?
- Két kanállal - válaszolok és folytatnám tovább a kérdezősködést, de nem tudom, mert ismét megszakít.
- Citromlé? - fordul felém és fél szemmel rám néz, mire hümmögve egyezek bele, hogy azt is kérek. - Én se tudok többet, Louis - mondja és leteszi elém a forró italt, miközben elgondolkodok azon, hogy honnan tudja, kérdezősködni akarok.
- De én ezt nem akarom - fonom át ujjaimmal a törékeny tárgyat és lesütöm a szememet. - Az egy tény, hogy nem akarom Harry oldalán látni, de ha boldog vele, akkor képes vagyok elfogadni - öntöm ki a szívemet a lánynak, aki végig hallgat és figyel, mert érzem magamon a tekintetét.
- Képes vagy rá, de nehezen - simítja meg a vállamat, mire ránézek. - Elhiszem, hogy tetszik Ana vagy már szereted is, de ő Harry iránt érzi ezt. Nagyon szereti a fiút, míg téged is, de csak barátként - húzza el a száját és beleiszik az italába, ami cselekedetét én is követem. - Miért nem próbálod meg Eleanor-nál ismét? - kérdezi félve, mire összehúzott szemöldökkel nézek a szemébe. - Ana mindent elmond - legyinti meg kezét halványan mosolyogva, mire megértően bólintok egyet, hiszen legjobb barátnők.
- Fel sem veszi a telefont - vallom be halkan, kínos nekem erről beszélni, főleg vele, akit alig ismerek. - Jött velem Lottie is a húgom és elvittem hozzá, de még a kocsiból sem szálltam ki, inkább ide jöttem. Nem akarom látni, hogy szenved - sóhajtok fel hangosan és elkezdem piszkálni az italomban lévő kanalat.
- De már majd nem egy éve, hogy szakítottatok - ébreszt rá a tényre, amit én is pontosan tudok. - Nem akarlak felzaklatni, de próbáld meg. Már biztos megenyhült ennyi idő elteltével - biztat kedves hangon, ami jól esik, főleg ennyi rossz dolog után.
Mondatára csak bólintok és hümmögök, nem mondok semmit, inkább azon gondolkodok, hogy Ana miatt már mennyit szenvedtem. Annyi rossz dolgot tettem, annyi mindenkit bántotta meg, de nem érdekel. Hiszek abban, hogy a rossz után jó következik és abban is, hogy méltó vagyok a boldogságra és tudom, hogy ezt csak is Anastasia mellett találom meg. Hihetetlen, de ennyire még Eleanor-t sem szerettem, pedig vele három évig voltam együtt, ami nem kevés idő. Gondoltaimból az ajtó csapódása, majd szöszmötölés ébreszt fel, ezért enyhén megrázom a fejemet. A konyha ajtóban megpillantom göndör hajú társamat, akinek szemeiben most először látok mérhetetlen félelmet. Lassan jön közelebb hozzánk, rendezi vonásait és az örök komoly Harold-ot elővéve áll meg előttünk.
- Mi a baj, Tomlinson? - kérdezi rekedt hangján, mire felállok, de ezzel a mozdulattal Mia vissza is nyom a székre.
- Majd én lehívom - mondja halkan, majd Harry-t megkerülve távozik a kicsiny helységből.
A velem maradt férfi is leül, természetes a tőlem lévő legtávolabbi helyre és kezei közé temetett arccal várja, hogy lejöjjön barátnője. Ez idő alatt van alkalmam megfigyelni kinézetét és meg kell állapítanom, hogy változott. Mind külsőre, mind belsőre. Eddig nagy és zavaró haját levágatta, ugyan olyan stílusúra, ami őt jellemzi, arcán halványan láthatók a borosták és talán hízott is. Minden bizonnyal jót tesz neki Ana jelenléte, mivel ha vele van, ki van virulva, csak mosolyogni tud és az a gond, hogy én is erre vágyok. Egy olyan nőre, mint ez a szőke hajú lány és egy olyan életre, amit vele lehet élni. Meghitt és szeretetteljes, amiről már kicsi koromban is álmodoztam. A falon kattogó órára nézek, ami fél hatot mutat és rájövök, hogy már régóta eljöttem Doncaster-ből. Amíg a ház lakói nem jöttek haza, három órát ültem a kocsiba és vártam. Már kezdtem megbolondulni és arra a döntésre jutni, hogy hagyom az egészet a fenébe és elmegyek, mikor megjöttek. Ahogy nézelődök a konyhába, a pulton megakad a tekintetem és gyorsan fel is állok. Ahogy oda érek kezembe veszem az újságot, aminek a címlapján Mia és Harry kacsingat vissza rám. Egy pillanatra megáll bennem az ülő, hiszen ez mai rovat, nem olyan régen nyomtatták ki. Már éppen megszólalnék és kérdőre vonnám Styles-t, mikor meglátom Ana-t kisírt szemekkel, ahogy besegíti barátnője hozzánk.
- Harry... - suttogja, mire a fiú feláll és kezei közé vonja az apró teremtést.
Úgy simul a kezébe, akár egy kisállat és úgy öleli magához barátját, akár egy kislány a féltett játékát. Hátam mögé nyomom a szennylapot, eldöntöm, hogy most inkább nem mondok semmit, van ennél nagyobb gondunk is. Percekig ölelik egymást, teljes csöndbe burkolózva, amit halványan mosolyogva nézek, hiszen így még nem láttam őket és aranyosak. Hihetetlen, hogy így vélekedek, de nem tudok másképp, összeillenek, de ez nem változtatja meg az érzéseimet.
- Minden rendben, Életem? - kérdezi a bandatársam és kezei közé veszi a lány könnyes arcát, aki halkan hüppögve rázza meg a fejét. - Mi a baj? - kérdez újra, majd leül a legközelebbi székre és ölébe húzza kedvesét.
- Ne haragudj rám, kérlek - kezd egyre jobban sírni Ana, amit egyáltalán nem jó végbe nézni és hallgatni.
- Miért haragudnék? - kérdezi meglepetten Harry és rám, majd Mia-ra néz, de csak néhány pillanatra.
- Mert így eldoblak magamtól és már megint nem gondolok rád - sóhajt fel és hosszú hajába vezeti ujjait.
- Most már végképp nem értek semmit - vallja be a fiú és megszeppenve, félve nézi Ana-t.
- Istenem... - suttogja, majd erőt vesz magán és kimondja azt, ami olyan nehezen megy neki. - Szakítanunk kell, Harry!



~.~.~.~


Üdvözlet Drága Olvasóim! :*
Bocsánat a késért, nem akartam ilyen soká hozni a részt, de nagyon sok tanulni valóm van és nem úgy jöttek össze a számításaim, ahogy terveztem. Ennek ellenére remélem tetszeni fog a legújabb irományom és előre lenézést kérek, amiért mindent felborítottam -ismét-. :D 
Vigyázzatok magatokra és kitartást a hét további napjára! <3

Have a nice day: Fanny

2014. november 3., hétfő

18.rész Mit keresel itt?

" Nem akartam elhinni! Újra Harry oldalán volt a lány, akit magamnak akartam tudni már hosszú ideje. Ideges, csalódott voltam, amiért nem bírtam elérni azt, hogy engem szeressen. Az meg se fordult a fejembe, hogy feladjam, azért is mentem Doncaster-ből vissza Londonba, hogy megmutassam mind a kettejüknek, nem állhat senki az utamba! " - Louis Tomlinson



~ Anastasia Moon ~


Meredten, szinte levegővétel nélkül nézem Mr. Kress-t, miközben Harry átöleli a derekamat, de leseprem magamról a kezeit. Visszajött, bocsánatot kért, de a szívem még sebes, attól, amit tett. Szeretem, talán túlzottan is, de csalódtam benne, még akkor is, ha én is hibáztam. Nem kellett volna elutasítanom, de neki sem így beszélnie velem és magara hagynia. Cselekedetemre felsóhajt, mire félszemmel ránézek, amit nem vesz észre, mert lehajtja a fejét. 
- Mi a baj? - szólalok meg végül, mire a doktor elneveti magát, amit nem értek, ezért bambán nézek rá. 
- Az, hogy Mia teljesen meggyógyult, semmi baja - neveti el magát, mire hangosan felsóhajtok, barátnőm pedig sírni kezd. 
Rögvest odamegyek hozzá és kezeim közé zárom, miközben puszit nyomok dús hajába. A vállai remegnek, sír és egyben nevet, felhőtlen boldogságot érez, ahogy én is. Elnevetem magam, miközben a két férfi csak mosolyogva néz minket. 
- Meggyógyultál, Mia! - veszem kezeim közé könnyes arcait és ezúttal homlokára adok egy apró csókot. - Most már semmi bajod - beszélek teljes boldogsággal, mire újra hozzám bújik és ragaszkodóan fonja körém kezeit. 
- Természetesen a mankót továbbra is használnod kell, de azt is hamarosan hanyagolhatod - lép mellénk a doki és Mia-nak idézi szavait. 
- Rendben - válaszol szipogva, mire zsebemből előhúzok egy zsebkendőt és a kezébe nyomom. 
Egyből megtörli szemeit, majd kifújja az orrát, ami után elteszi a használt papírt és megöleli az orvosát. 
- Mindent köszönök, maga egy fantasztikus orvos - mormolja a férfi fehér köpenyébe, miközben eltávolodok tőlük és úgy nézem párosukat. 
- Én vagyok a legboldogabb, hogy meggyógyultál - simítja meg a lány buksiját, majd eltávolodik tőle és a dolgozó asztalához lépked. - Ezt majd elfelejtettem... - mosolyodik el, majd visszatér hozzá egy felettébb ismerős karkötővel a kezében. - A kórtermedben találtam meg a földön - adja oda neki az ékszert, mire barátnőm szeme felcsillan. 
- Köszönöm, ezt keresem már mióta - neveti el magát, majd felém mutatja a kezében tartott tárgyat, amit második látásra egyből felismerek, hiszen én vettem neki. - Ezt Ana-tól kaptam, azzal a címszóval, hogy ez az örök barátságunk szimbóluma - beszél az előtte álló személynek, még is rám-rám pillant. - Neki is ugyan ilyen van - teszi hozzá, mire felhúzom kabátom ujját és megvillantom barátnőm ékszerének pontos mását. 
- Ez egy nagyon aranyos és becsületre méltó dolog - beszél mind a kettőnkhöz Mr. Kress. - A barátság az egyik legfontosabb dolog az életben - húzza halvány mosolyra ajkait beszéd közben, mire a vörös hajú lánnyal ugyan így teszünk.
Ahogy elhagyjuk a kórházat, vissza se nézek, nagyon remélem, hogy többet nem kell ide jönnöm, se más miatt, se magam miatt. Barátnőm ismét belém kapaszkodik és apró léptekkel haladunk, míg Harry előre siet és kinyitja az autó ajtaját, ezzel megkönnyítve Mia dolgát. Már ülni akar be, mikor hirtelen megtorpan és nagy szemekkel néz rám.
- Mi a baj? - lepődök meg, mire elmosolyodik és ebből már tudom, hogy baj nincs csak szeretne valamit.
- Nagy baj lenne, ha elmennénk sétálni? - rebegteti meg szempillát és rám meg barátomra néz. - Már alig vártam, hogy elmehessek valahova és ne csak a négy fal között üljek - húzza el a száját, mire mosolyogva megsimítom a haját.
- Persze, hogy nem baj - szólal meg Hazza, majd ahogy eltávolodunk a kocsitól, becsukja az ajtaját és ismét lezárja, nehogy beleüljön valaki és elvigye.
A hó szállingózik, hatalmas szürke fellegek borítják az eget, hideg van, mi még is mosolyogva lépkedünk az egyre havasabb járdákon. Az örömöm határtalan, mivel a mellettem lépkedő lány úgy, ahogy rendbe van, már csak mankót kell használnia, amit kis idő elteltével el is tehet. Harry is itt van, még ha a kapcsolatunk nem is olyan, mint régebben, de tudom és biztos vagyok benne, hogy ez idővel megfog változni. Egyik kezemmel barátnőmet segítem, míg másikat Harry óvatosan megfogja és hosszú ujjaival átöleli azt. Felnézek rá és elmosolyodok, mire közelebb hajol hozzám és apró csókot hint a homlokomra.
- Nem félsz, hogy meglátnak velem? - kérdezem bizonytalanul, mire felnevet és magához ölel.
- A barátnőm vagy, ezt mindenki tudja és akinek nem tetszik, az így járt - rántja meg a vállát lazán és teljesen nyugodtan, mire rajtam van a sor, hogy elnevessem magam.
- Valahogy éreztem, hogy ezt fogod mondani - simítom ki homlokából göndör tincseit, mire megfogja a kezemet és meleg puszit nyom a tenyerembe.
- Örülök, hogy kibékültetek - jegyzi meg Mia és mosolyogva néz minket. - Tudom, Harold, hogy egy idióta és önfejű majom vagy, de ha boldoggá teszed a legjobb barátnőmet, akkor engem is - neveti el magát, mire mi is csípős kijelentéseire. - Csak ez maradjon is így, különben az életed be fog fejeződni - emeli fel mutatóujját és úgy néz mélyen barátom szemébe.
- Rendben - mosolyodik el a fiú, majd ismét hozzám hajol és ezúttal a számat puszija meg, amitől kiráz a hideg.
Már vagy egy órája sétálunk, egyre több utcát tudunk a hátunk mögött, mégse fázunk, sőt jól érezzük magunkat hármasban és barátnőm egyre jobb kapcsolatba kerül Harry-vel. Jókat nevetnek, beszélgetnek, míg én mosolyogva hallgatom őket, olykor nevetek, mert sokszor hülyeségeken beszélgetnek és vitáznak. A lábaim már egy kicsit fájnak a sok járkálástól, mégse teszem szóvá, barátnőm kedvében járok és tűröm a végtagjaimba nyilalló bizsergést.
- Nem megyünk be oda? - kérdezi boldogan a lány és az előttünk lévő cukrászdára bök.
- De - mondom nyugodtan, miközben legszívesebben egyből beszaladnék oda, hogy leülhessek egy székre, de nem teszem, hanem a háta mögött megyek és várom, hogy Harry segítségével odaérjen a bejárathoz.
Ahogy barátom kinyitja az épület ajtaját, rögvest megcsap a meleg, a sütemények, kávék illata és fülembe szökik az itt lévő emberek moraja. Elmosolyodok a látványtól, hiszen minden annyira hívogató és megnyugtató. A falak narancssárga színűek, képekkel díszítve, nagy ablakok adnak fényt a cukrászdának, a székek, asztalok fehérek, egyszóval minden úgy jó, ahogy van. Apró léptekkel közelítek meg egy asztalt, ami a legközelebb van hozzánk, mire Harry és Mia követnek, majd csatlakoznak hozzám. Levesszük kabátunkat, az én esetemben a sálat, sapkát is, amiket a székre akasztok.
- Jó napot! - lép mellénk egy kedvesen mosolygó fiú, aki feltűnően kezdi el vizslatni az arcomat, amitől egyből zavarba jövök.
- Szia! - szólalok meg, mire mosolya nagyobb lesz és mellém lép, miközben a velem tartó személyek is üdvözlik őt.
- Tessék - adja ide nekem az egyik süteményes, innivalós lapot, mire halkan megköszönöm, nem merek a szemébe nézni, mert Harry folyamatosan engem és a fiút nézi szikrázó szemeivel. - Ha eldöntötték mit szeretnének, akkor jelezzenek - mondja aranyosan, majd felsóhajtok, mikor elmegy, mert így nem kell tűrnöm tovább barátom csúnya nézését.
- Ez mi volt? - kérdezi fojtottan, de nem néz rám, inkább az előtte lévő papírt böngészi.
- Micsoda? - lepődök meg és nagy szemekkel nézek rá, mivel semmi rosszat nem tettem.
- Menjünk innen! - jelenti ki mérgesen, majd kezét az asztalra csapja, mire én is barátnőm is összerezzen. - Most! - teszi hozzá, mire szem forgatva és fej rázva felállok és kezdem felvenni a kabátomat, amit nem olyan régen vettem le.
- Ez mire jó, Harry? - kérdezem kimérten, mire ölni képes szemeit rám emeli, amitől egyből be is fogom a számat, nem kérdezek többet.
Meglepődök a viselkedésén, hiszen ilyet még sosem csinált, volt, amikor rájött a féltékenységi roham, de nem ennyire. Mia is felöltözik és ingerülten figyeli az előttünk lépkedő és mérges férfit, mire rá nézek és csak megrántom a vállam. Akaratosan nyitja ki a helység ajtaját és határozott, hosszú léptekkel baktat előre, de olyan sebességgel, hogy alig bírjuk tartani vele a lépését.
- Lassíts már te idióta! - kiáltja el magát barátnőm, miközben a nyakamat öleli és nehezed lépked. - Ha feltűnne, még fáj a lábam - közli cinikusan, mikor utolérjük Harry-t. - Azért ennyire ne legyél féltékeny - jegyzi meg nevetve, mire a fiú megfordul és haragosan néz a szemébe.
- Nem vagyok az! - szűri ki fogai között, mire a lány még jobban nevetni kezd.
- Majd ki pukkansz az idegtől, nem tudsz hazudni - kacag tovább, mire én is elmosolyodok felettébb jó kedvét.
- Inkább menjünk - fordít nekünk hátat és menni készül, de nem sokáig, mert megszólalok:
- Én veled biztos nem megyek, inkább hívok taxit - nézek mélyen a szemébe, mire lesüti azokat és a földet kezdi el nézni. - Te mehetsz a kocsidhoz, de mi biztos nem mozdulunk innen - mutatok a járdára, amin állunk, mire megrántja a vállát és tovább áll.
Megszeppenve nézem, ahogy ténylegesen el megy és itt hagy, ahogy a vidámparkban is. Már majd nem lefordul az egyik utcán, mire nem bírom tovább és újra megszólalok, de ezzel elérem a várt hatást.
- Már megint itt hagysz? - tárom szét a kezeimet, mire felém fordul és csak néz. - Neked ez a mániád? Ha nem tetszik valami, akkor elmész? Így könnyebb vagy mi? - nevetem el magam cinikusan, miközben erősen tartom Mia-t, nehogy megcsússzon a havas úton és megüsse magát.
Nem mond semmit csak vissza felé indul hozzánk, amit csak nézek. Már a végén fut, nem foglakozik azzal, hogy eleshet a nyirkos úton, szalad tovább, mire Mia elenged és errébb áll tőlem. Nem értem miért teszi ezt, de mikor Harry közel ér hozzám és a kezei közé kap, akkor megértem. Akaratosan nyomja ajkait az enyémekre és hagy rajtuk nedves csókot, amit természetesen egyből viszonzok, ha csókol, akkor nem tudok ellenállni. Hosszú kezei a derekamra csavarodnak, míg én hajába túrok és élvezem a pillanatot. Mikor elválunk egymástól homlokát az enyémnek dönti és csak ennyit mond:
- Sajnálom! - ejti ki halkan, mire elmosolyodok és kezeimet arcára simítom.
- Harry, ha nem tudod azt felfogni, hogy csak téged szeretlek, akkor nagyon sajnállak, de tényleg így van. Azzal a fiúval a cukrászdába csak kedves voltam és lehet jól nézett ki a szőke hajával és kék szemével, de nekem egy barna, göndör hajú és bőszen csillogó, zöld szemű barátom van, akit nagyon szeretek, de ezt ő is pontosan tudja - nevetem el magam halkan, mire elveszem arcáról kezemet, ami után egyből hajamba rejti azt. - Olyan dili vagy - simítom meg a fejét, mire ismét rám néz.
- Szeretlek, Anastasia! - mondja és a teljes nevemen szólít, nem becéz, amiből tudom, hogy, amit mond azt legkomolyabban gondolja.
- Ne legyél ennyire féltékeny - dörgölöm orromat az övének, miközben halványan elmosolyodok.
- Én... - kezdene mentegetőzni, de összehúzott szemöldökkel meredek rá. - Jó, oké - neveti el magát, mire én is így teszek és kabátjába rejtem az arcomat, ahogy megölelem.
- Félek, Harry, hogy meglátnak minket - vallom be, mire eltol magától és hitetlenkedve néz a szemembe.
- Nem kell félned, mindenkitől megvédelek - bizonygatja a kapcsolatunk alatt már sokadjára. - Nekem te kellesz, beléd vagyok szerelmes a lábam hegyétől, a fejem búbjáig... - mutat végig magán, mire hangosan felnevetek. - és ez ellen senki nem tud mit tenni - rántja meg a vállát édesen mosolyogva, majd hint egy csókot a homlokomra.
- Köszönöm! - mondom halkan és boldogan, mire összekulcsolja a kezeinket és az eddig álldogáló és minket figyelő barátnőm felé fordulunk.
- Mindent megbeszéltetek? - érdeklődik kedvesen, a hangjából semmi cinikusság vagy hasonló érzelem nem tükröződik, csak a megértés.
- Igen - mondjuk egyszerre teljes határozottsággal, mire a lány bólint egyet, lassan mellénk lépked, majd belém karol.
- Ne haragudj, de amíg haza nem érünk, addig én bitorlom a barátnődet - próbál együtt érző lenni, de nem megy neki, elkacagja magát. - Remélem rám nem vagy féltékeny - teszi hozzá angyali arcát elővéve és úgy néz göndör hajú barátomra.
- Ezt még visszakapod - jegyzi meg elszántan a fiú és összeszűkített szemekkel néz rá.
- Oké - nevet tovább barátnőm, miközben keze helyett a derekát fogom meg, mert így biztosabb kezek között lehet.
Sok időbe fog telni, mire az autóhoz érünk, mivel messzire elsétáltunk, de nem bánjuk, amilyen jó hangulatban jöttünk, úgy is megyünk vissza a kórház parkolójához. Olykor megállunk, mivel Harry-vel egy kisebb hócsatába keveredek és hangosan nevetve dobáljuk egymáshoz a meglévő hóból gyúrt golyókat. Mivel Mia most is csak áll és figyel, ezért újabb hideg labdát csinálok, majd mellkasához dobom, amit megszeppenve, mégis bőszen mosolyogva, nevetve fogad. Lassú mozdulatokkal sepri le magáról a havat, de továbbra sem mozdul, biztos lábakon áll és figyel minket. Nem veszem észre, hogy barátom a hátam mögé lopakodik, már csak azt veszem észre, hogy a vállára dob és egy kisebb füves terület felé visz. Hirtelen mozdulattal terít a földre, miközben a combjaimra ül, míg én sikítozok és nevetek. Arcomra keni a hideg havat, amit próbálok megakadályozni, de nem sikerül, mivel sokkal erősebb nálam és nagyobbak a kezei, mint az enyémek.
- Hagyjál már! - kiáltom és ficánkolni kezdek alatta, de nem érek el vele semmit.
Ő is csak nevet és élvezi, hogy szenvedek, a sapka már leesett a fejemről, ezért a hajam is tiszta fehér, olyan, mintha hirtelen megőszültem volna. Egy idő elteltével megunja, hogy mindenhol csapkodom, kiabálok, nevetek, ezért abba hagyja cselekedeteit, majd egy számra nyomott puszi után leszáll rólam és segít felállni. Szem forgatva fogadom el hatalmas kezét, mire gyorsan felránt és elkezdi rólam leseperni a havat. Még néha felkuncogok az imént történtek miatt és mikor leguggol elém, hogy a lábamat is letakarítsa, térdemmel meglököm, ezért majdnem hagyat vágódik. Mia jókat nevet rajtunk, élvezettel nézi, hogy most helyette én kötekedek a fiúval. Mikor tisztának nyilvánít, felemelkedik, felveszi a földön heverő sapimat és kezemet ismét megfogva elhagyjuk a csataterünket, mintha mi sem történt volna. A kezemben lévő textilt már fejemre se helyezem, mivel tiszta víz, azért ha rajtam lenne csak megfáznék tőle.
Két óra leforgása alatt a barátom tulajdonában lévő Range Rover-hez érünk, amit egy egyszerű gomb nyomással ki is nyit. Kiveszem zsebemből a telefonomat, ami szerencsére nem vizes, mivel hosszú a kabát, ezért nem ázott át a nadrágom. Megnyomom a készüléken az egyetlen gombot, mire a kijelzőre nyert rálátásom miatt megtudom, hogy délután 4 óra van. Rég eljöttünk otthonról, de nem foglalkoztat túlzottan, mert elsősorban Mia, de mi is jól éreztük magunkat Hazza-val a kisebb nézeteltérésünk ellenére. Gyorsan beülök a járműbe, mivel a hófürdő után az én esetemben fázok. Nem vacogok, de ahogy fúj a szél és egyre hidegebb lesz, nem jó érzés, még csak enyhén vizesen is állni az utcán. Barátnőmet ezúttal Harry segíti be a hátsóülésre, amit jó szemmel fogad, de nem állja meg, hogy be ne szóljon neki, amin a fiú csak nevet, majd idővel beváltja az ígéretét, miszerint még megbánja a vörös hajú leányzó, amiért így viselkedik vele. Csak fej rázva mosolygok rajtuk, mivel olyanok, akár a nagyra nőtt gyerekek, sokszor úgy érzem csak én vagyok az egyetlen normális hármónk közül. A hazafele úton nem igazán beszélgetünk, ezért van időm gondolkodni. Elmélkedve nézem a barátommal összefont ujjainkat a sebváltón és rájövök arra, hogy nem tudom távol tartani magamtól. Ez számomra egy lehetetlen feladat, mivel nagyon szeretem és szükségem van a közelségére és erre a mai nap folyamán jöttem rá. Akárhogy csalódtam benne, akárhogy vannak közöttünk olyan dolgok, mint például a féltékenység vagy az én esetemben a lobbanékony természet, úgy érzem, mégis kiegészítjük egymást. Vannak bizonyos dolgok, amiben különbözünk, más a véleményünk, de ez így van rendjén. Az nem lenne jó, ha egyformák lennénk, úgy nem lennének titkok, minden egyes nap felfedezések a másikban és ez az erős kapocs, ami közöttünk van. Még mindig nem hiszem el, hogy van egy olyan fiú a világon, mint ő, aki ennyire és így megtudott fogni. Kislány koromban mindig egy mesébe illő kapcsolatra vágytam, példáztam a szüleimről, mivel az ők házasságuk ilyen volt. Erős, gond nélküli és olyan érzelmes, amit nem akartam elhinni. Lehet, hogy anyám boldog Dave mellett, de olyan, mint apámmal soha nem lesz, ezt biztosra veszem. És most itt vagyok 20 éves, felnőtt nőként és magam mellett tudhatok egy olyan férfit, mint Harry Styles-t, akiért lányok milliói esedeznek. Ezt még nem mondtam, de szerencsésnek és kivételesnek érzem magam, amiért észre vett, belém szeretett és most is itt van velem. Úgy hiszem, hogy életem legjobb döntése volt, amiért elfogadtam Louis ajánlatát és lehet egy napra, de odamentem hozzájuk és megismerkedhettem vele.
Elmélkedésemből már csak az ébreszt fel, hogy megáll a kocsi, majd Harry gyorsan kiszáll és az én oldalamra siet. Illedelmes férfi példáját mutatva segít kiszállni, majd barátnőmnek is, aki ezúttal nem mond semmit csak mosolyog. Megfontolt léptekkel közelítjük meg barátnőm házát, amit az elmúlt időben már az otthonomnak mondhatok. Lehet nincsenek benne azok a tárgyak, színek és bútorok, mind ezek között az emlékeim, mint a sajátomban, de örülök, hogy van egy olyan hely, amit meleg szívvel szólíthatok az otthonomnak. Kabátom zsebéből előveszem a lakáskulcsot és a zárba helyezem, amit ahogy elfordítok egy halk kattanással jelzi, hogy kinyitottam az ajtót. Előre engedem őket és én lépek be utoljára, majd mikor megszabadulunk a kabátunktól, cipőnktől elakarjuk hagyni az előszobát, de nem lehet, mert csengetnek. Sóhajtva fordulok meg tengelyem körül és helyezem kezemet a kilincsre, majd lenyomom azt és ahogy kinyitom a faszerkezetet, egy hatalmas nagy rózsacsokorral kezdek el szemezni. Egy lépést hátra hőkölök és megilletődve figyelem a virágokat, mire azok mögül egy ismerős arcot fedezek fel, mégpedig a Louis-ét. Szemeim elkerekednek a hívatlan személy láttán, de ennek ellenére próbálok mosolyt erőltetni az arcomra. Enyhén hátra fordítom a fejemet és látom, ahogy Mia épp úgy, mint én tudatlanul követi az eseményeket, míg Harry arca eltorzul és jól láthatóan idegessé válik.
- Ezt a világ legszebb lányának hoztam - mondja boldogan a kék szemű fiú és leteszi a nekem szánt ajándékot a küszöbre, ami egy nagy, üveg vázában foglal helyet. - Oh, sziasztok, rosszkor jöttem? - kérdezi, de teljesen nyilvánvaló a helyzet, biztosra veszem tudta, hogy itt van a bandatársa.
- Mit keresel itt? - teszem fel a kérdést talán illetlenül, de nem tudok mit tenni, nem vártam a férfi érkezésére, főleg úgy, hogy a barátom is itt van és köztudott, hogy a jelenlétemben nem tudnak magukkal bírni.


~.~.~.~



Sziasztok Babák! ^.^
Hatalmas örömömre megszavaztátok, hogy 30 résznél több legyen, ezért tíz résszel hosszabbra fog nyúlódni a történet. Nagyon örülök ennek, mert szeretem ezt a blogot írni, főleg úgy, hogy ilyen drága olvasóim vannak, mint ti! <3
Jó olvasást és a hétre kitartást kívánok nektek! :*

Have a nice day: Fanny