Először is azzal kezdeném, hogy imádtam ezt a történetet, minden egyes mondatát boldogan írtam le. Mindig abban bíztam, hogy tetszik nektek, szerencsére a visszajelzések alapján ez bekövetkezett. Sokkal tovább írtam, mint az első blogomat, mivel akkor még általános iskolába jártam és nem gimibe, ezáltal sokkal kevesebb volt az időm. Nehezen ment, bevallom sokszor abba akartam hagyni, mivel nem úgy jöttek össze a dolgok, nem akkor tehettem fel a részeket, amikor akartam és ez feldühített. Szégyelltem magam, hiszen én is olvasok blogokat és tudom milyen rossz érzés, amikor várod a frissítést, de nem történik meg napokig, hetekig, nagyon rossz esetben hónapokig. De nem hagytam annyiban, elhatároztam, hogy befejezem már csak miattatok és azért, hogy a lelkem nyugodt legyen, hogy befejeztem. És milyen jól tettem, mivel megoszthattam veletek egy újabb teljesen általam írt történetet. Próbálok a részekbe nem csak párbeszédet leírni, hanem érzelmeket, gondolatokat, leírásokat, mivel úgy hiszem, hogy így sokkal könnyebben eltudjátok képzelni az adott szituációt és jobban elnyeri a tetszéseteket. Nem akarok regényeket írni, a idők során már éreztettem veletek, leírtam nektek, hogy mennyire, de mennyire szeretlek titeket, milyen sokat köszönhetek nektek. És hiába írom le végtelenszer, nem ér fel azzal, amit érzek. Hihetetlen és kellemes érzés abban a tudatban lenni, hogy vannak olyan személyek, akik kíváncsiak arra, hogy mit írok és töretlenül mellettem vannak. Nem akarok kiemelni senkit, de két frenetikus leányzónak hálásan köszönöm azt az elsöprő támogatást és erőt. Biztosan magukra ismernek, egészen közel kerültek a szívemhez. Még így utoljára elmondom, hogy egytől egyig minden egyes olvasóm hihetetlen és rettentően szeretlek titeket! Minden köszönök, nektek nem sokat jelent, ha leírjátok a véleményeteket, de nekem igen, mivel nektek írom, értetek csinálom. <3 Remélem, hogy lesz, aki a Liam-es blogon is jelen lesz, nagyon örülnék, ha ott is bizonyíthatnék nektek.
Nem is zavarlak tovább titeket, élvezzétek a nyarat, legyetek rosszak, de csak mértékkel. :D Ne felejtsétek el, hogy nagyon-nagyon szeretlek titeket Hűn Szeretett, Imádott Olvasóim! <3 <3
Have a nice day: Fanny
U.i.: Bocsánat Niki, hogy ilyen rövid lett a búcsúzásom, biztosan többet vártál, de amikor eljön azaz idő, hogy végleg el kell köszönnöm egy blogtól, akkor belém reked a szó és elvesztem az írás tudományomat. :/