2015. július 9., csütörtök

Írói utószó

Sziasztok! :)
Először is azzal kezdeném, hogy imádtam ezt a történetet, minden egyes mondatát boldogan írtam le. Mindig abban bíztam, hogy tetszik nektek, szerencsére a visszajelzések alapján ez bekövetkezett. Sokkal tovább írtam, mint az első blogomat, mivel akkor még általános iskolába jártam és nem gimibe, ezáltal sokkal kevesebb volt az időm. Nehezen ment, bevallom sokszor abba akartam hagyni, mivel nem úgy jöttek össze a dolgok, nem akkor tehettem fel a részeket, amikor akartam és ez feldühített. Szégyelltem magam, hiszen én is olvasok blogokat és tudom milyen rossz érzés, amikor várod a frissítést, de nem történik meg napokig, hetekig, nagyon rossz esetben hónapokig. De nem hagytam annyiban, elhatároztam, hogy befejezem már csak miattatok és azért, hogy a lelkem nyugodt legyen, hogy befejeztem. És milyen jól tettem, mivel megoszthattam veletek egy újabb teljesen általam írt történetet. Próbálok a részekbe nem csak párbeszédet leírni, hanem érzelmeket, gondolatokat, leírásokat, mivel úgy hiszem, hogy így sokkal könnyebben eltudjátok képzelni az adott szituációt és jobban elnyeri a tetszéseteket. Nem akarok regényeket írni, a idők során már éreztettem veletek, leírtam nektek, hogy mennyire, de mennyire szeretlek titeket, milyen sokat köszönhetek nektek. És hiába írom le végtelenszer, nem ér fel azzal, amit érzek. Hihetetlen és kellemes érzés abban a tudatban lenni, hogy vannak olyan személyek, akik kíváncsiak arra, hogy mit írok és töretlenül mellettem vannak. Nem akarok kiemelni senkit, de két frenetikus leányzónak hálásan köszönöm azt az elsöprő támogatást és erőt. Biztosan magukra ismernek, egészen közel kerültek a szívemhez. Még így utoljára elmondom, hogy egytől egyig minden egyes olvasóm hihetetlen és rettentően szeretlek titeket! Minden köszönök, nektek nem sokat jelent, ha leírjátok a véleményeteket, de nekem igen, mivel nektek írom, értetek csinálom. <3 Remélem, hogy lesz, aki a Liam-es blogon is jelen lesz, nagyon örülnék, ha ott is bizonyíthatnék nektek.
Nem is zavarlak tovább titeket, élvezzétek a nyarat, legyetek rosszak, de csak mértékkel. :D Ne felejtsétek el, hogy nagyon-nagyon szeretlek titeket Hűn Szeretett, Imádott Olvasóim! <3 <3


Have a nice day: Fanny

U.i.: Bocsánat Niki, hogy ilyen rövid lett a búcsúzásom, biztosan többet vártál, de amikor eljön azaz idő, hogy végleg el kell köszönnöm egy blogtól, akkor belém reked a szó és elvesztem az írás tudományomat. :/

5 megjegyzés:

  1. Honnan tudtad..... XD
    Nos, akkor itt az ideje, hogy, úgymond én is "elbúcsúzzak" a történettől. Biztos ismered az érzést, amikor olvasol egy nagyon-nagyon jó könyvet, történetet, élvezed, alig bírod abbahagyni. Legszívesebben örökké olvasnád, de te magad is tudod, hogy beleunnál előbb-utóbb, mégis vállalnád a kockázatot, csak ne érjen véget :D Aztán bumm, egyszer csak elérsz az utolsó fejezet mondatához, vagy épp az epilógus végére. És kész. Ennyi volt. Nincs tovább. Csinálhatsz akármit, a betűk már nem fognak maguktól íródni. Benned pedig egy hatalmas nagy üresség keletkezik, amit nem igazán tudsz betömni, majd, abban bízhatsz, hogy talán ahogy az idő múlik, úgy ez a lyuk is kisebb lesz.
    Na, most valahogy én s így érzek. Utálok befejezni sztorikat, de valljuk be, sokkal jobb, mintha az x. fejezetnél abba van hagyva, és azt hiszed, hogy az író meghalt, vagy elütötte a busz, vagy lehúzta magát a wc-n, mert nincs friss.
    Nagyon furcsa lesz, hogy ezentúl, ha megnyomom az "l" betűt, akkor nem az a blog lesz az első, amit kiad, hanem a liam-es :D Majd valahogy megszokom, hogy már ide nem kell többet jönnöm, annak reményében, hogy imádott írónőm, és legnagyobb példaképem írásterén, már nem rak fel részeket, csak a másikon :) Remélem, hogy nem mostanában fogsz ráunni az írásra :D Tudom, nem erőltethetem, de én személy szerint nagyon örülnék, ha még legalább (!) 100 történetet írnál! És tudod mit? PONTOSAN tudom, hogy ez milyen nagyszerű történet, eredeti és zseniális. A kidolgozottságáról már nem is beszélve. Nehéz lesz túlszárnyalni, szerintem a Földön egyedül Neked, tulajdon írójának fog majd sikerülni :D
    Emlékszem a kedd délutánokra, amikor suliból (többek között) azért rohantam haza, hogy megnézzem, frissítettél-e már. Ha szerencsém volt, igen, ha nem, akkor tudomásul ettem, hogy elfoglalt vagy :D Gondolom rájöttél, a történet írása/publikálása alatt, hogy én az a fajta ember vagyok, aki végigkommentál minden részt :3 Nos, nagyon röstellem magam, amiért, már nem is tudom, hogy melyik résznél jöttem, de azóta nem volt olyan rész (azt hiszem, és remélem :D), ahova ne írtam volna pár sort :D És bár nem ó érzés Neked, tudom, de volt olyan, hogy csak én irkáltam :/ Aztán látod? A végére már összeszedtél több mindenkit :) És, ha így haladsz, a Liam-es blognál ugyanezeket fogod elérni, sőt, még többet is!
    Tudod, én bízok benned ;) Tudom, hogy nem fogsz csalódást okozni, és teljes mértékben megértem, ha nem tudsz időben részt hozni, neked is van életed, nem a blog az első :D De azért.... lécci ne csináld azt, hogy 3 hónapig nem hozol részt, aztán írsz, hogy visszatértél, majd ismét semmi XD Már találkoztam ilyennel, és hát... nem a legjobb dolog :D De nem hiszem, hogy nálad ettől tartani kéne c:
    Na, most megyek és elolvasom a Liam-es blogod frissét, és írók neked face-en, hogy olvasd el, hogy mit írtam, mert szokás szerint nem bírom ki XD
    Találkozunk a másik (nagyszerű) történetednél CupCake! :D
    xx

    VálaszTörlés
  2. Drága, Egyetlen Niki! :3
    Wow!!! Csak ennyi jut így elsőre az eszembe. Nagy, kikerekedett szemekkel, később sírva olvastam mondataidat, amik egészen a szívem mélyéig hatoltak. Soha nem kaptam még ilyen bensőséges, szeretetteljes hozzászólást, amit tőled. A könnyeim XXL méretben gördültek le az arcomon. Ahogy eddig mindig tettem, most is csak azt tudom írni, hogy mindent köszönök, azt, hogy ennyi ideig támogattál és nagyon bízok abban, hogy ez még sok ideig így lesz. Ha kell 100 történetet írok csak tudjam olvasni a kommentjeidet. Tudod hol érhetsz el, rám bármikor számíthatsz még úgy is, hogy nem ismerjük egymást személyesen. De ez számunkra nem akadály, megoldjuk ezt a problémát. Nagyon-nagyon és még annál is jobban szeretlek, álmomban sem gondoltam volna, hogy megfogok ismerni egy olyan lányt, mint téged! <3 <3
    További kellemes nyarat, várni foglak minden héten a Liam-es blogon és egyéb elérhetőségemen! :* <3 *.*
    Szeretlek: Fanny

    VálaszTörlés
  3. Drága Fanny!!
    Borzasztóan büszke lehetsz arra, amit eddig csináltál. Meg merem közelíteni, hogy benne vagy a top 10 bloggerbe. :D De tényleg!! Annyira, de annyira fura, hogy mostantól nem lesz új rész Harryvel és Anavál. :) Az ikrek nagyon hamar a szívembe lopták magukat. Ahogy Amelia, Ana és Harry is. Mia, meg amilyen gyorsan, ahogy megszerettem meg is gyűlöltem. Undorító, amit művelt. Úgy vagyok vele, hogy földet a vörösre!! De komolyan. Imádtam az egész történetet és, amint haladtunk előre a storyval úgy kezdtelek egyre jobban megkedvelni. Aztán jött az első kommentem...onnantól meg már történelem. Remélem még olvashatom 1000 + 1 fanfictionomat!

    Imádat xx Sophia ❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, Egyetlen Sophia!
      Te vagy azon személyek egyike, aki becsületre méltón adta nekem az erejét a szavai által. Elég volt tőled néhány mondat és mindent máshogy láttam. Nekem is furcsa lesz, hogy nem kell erre az oldalra jönnöm, nem kell írnom ide a részeket, de mégis boldog vagyok, hogy ezt is megcsináltam. Az iskola miatt felállított akadályokat legyőzve küzdöttem azért, hogy nektek feltegyem a részeket, a szüleimtől elviseltem azokat a fájó mondatokat, amiket akkor mondtak, amikor kezembe vettem a laptopot és írni kezdem. Ők nem értik ezt, nem tudják felfogni a blogok által tapasztalt varázst, azt, hogy mit érzek, amikor írok. Hihetetlen az egész. *.* Ez már az életem része, engem így kell elfogadni. De sikerült, megcsináltam, Nektek köszönhetően, amiért annyira hálás vagyok, hogy azt nem tudom mondatokba foglalni! <3
      Neked is mindent köszönök, fantasztikus lány vagy, egy angyal! ^^
      Rettentően szeretlek!
      Hatalmas puszi és ölelés, Fanny

      Törlés