20.rész Az a bizonyos cikk

" Nem akartam elengedni, egy életre magam mellett akartam tudni, de belegyeztem ebbe az egészbe. Ő rá nem, annál inkább arra az idióta Tomlinson-ra haragudtam, megtudtam volna ölni. Azzal tisztába voltam, hogy kellett neki Ana, de hogy ennyire...? Utána meg jött az a szennylap és mindennek vége lett, talán örökre! " - Harry Styles 

~ Anastasia Moon ~ 

Ahogy kimondom ezt a mondatot, a lelkem megszűnik létezni, mivel enélkül a férfi nélkül egy senki vagyok. Felállok az öléből, megfogom a kezét és húzni kezdem magammal az emelt felé, egy kicsit kettesben akarok vele lenni. Nem mond semmit, hűségesen követ, majd kinyitom a szobám ajtaját, ahogy oda érünk. Előre engedem, majd én is átlépem a küszöböt, becsukom a faszerkezetet, de nem megyek beljebb, hanem hátamat annak döntöm és egy mélyet sóhajtok. Érzem magamon égető pillantásait, még se nézek rá, dacosan figyelem a sötét parkettát.

- Miért? - kérdezi megtörten, mire az eddig erősen tartott könnyeim kicsurrannak a szememből.

Íriszeimet rá vezetem, görnyedten ül az ágy szélén, szemei bánatot mutatnak, amitől elszorul a torkom, de lábaimat mozgatni kezdem és bizonytalanul megállok előtte. Tekintete fel siklik az arcomra, majd lassan feláll és ujjaival megérinti testrészemet. Cselekedetétől lehunyom a szememet és élvezem, hogy még most hozzám érhet. Annyira nehéz megszakítani vele ezt a különleges kapcsot, mivel közöttünk ez van, de nem tehetek mást.
- Nagyon jól tudod, Harry, hogy mennyire szeretlek,... - kezdem el és mélyen zöld szemeibe nézek, mire óvatosan biccent egyet. - de ezt nem bírom tovább. Inkább szenvedek amiatt, hogy nem lehetsz mellettem, mint, hogy a te és a Louis harctüze között legyek - sóhajtok fel és homlokomat széles mellkasának döntöm. - Érts meg kérlek!
- Megértelek, de nem akarom ezt! - közli velem halkan, mégis erővel a hangjába, mire csak megrázom a fejemet és kezeimet dereka köré kulcsolom. - Nem akarlak elveszíteni! - suttogja a fülembe, amitől kiráz a hideg és bánatosan mosolyogva sírni kezdek.
- Én se - válaszolok elfúló hangon, mire megérzem magam körül erős végtagjait, amikkel birtoklóan ölel egyre jobban magához.
- Legalább akkor még egy utolsó napot adj kettőnknek - kérlel, mire mondatára felemelem a fejemet és ránézek.
- Nem tudom, Harry... - esek kétségbe, mire ismét hozzám ér, egy kósza tincset a fülem mögé tűr.
- Kérlek, Életem! - becéz és lehelete súrolja az arcomat, amitől nem bírom tovább és ajkaimat az övéire illesztem.
Belemosolyog csókunkba, nyugtázza magába, hogy ő győzött, amit most nem bánok. Dacos csókcsatába kezdünk, nyelveink gyors táncot lejtenek, amitől a lábaim megrogynak, amit ő is észre vesz, ezért még erősebben von testéhez. Ahogy elválunk egymástól, homlokunkat összeérintjük és így rendezzük levegővételünket.
- Ígérd meg, hogy nem fogsz veszekedni Louis-szal a döntésem miatt! - tűzöm ki és a leghatározottabban nézek rá és beszélek neki.
- Nem... - kezdené, de ennyi bővel elég ahhoz, hogy tudja, úgy is balhét fog rendezni.
- Csak ezt kérem, semmi mást, Harry - vezetem kezeimet arcára, mire lehunyja a szemeit és aprót bólint.
- Ha te kérhetsz tőlem dolgokat, akkor én tőled miért nem? - kérdezi és leül az ágyra, húzva magával engem is.
- Miért, mit akarsz tőlem kérni? - bújok hozzá, mire kezei egyből körém fonódnak, de úgy, mintha soha nem akarna elengedni.
- Hogy maradj velem - közli határozottan, mégis halkan, mire szavaitól a szívem erősen össze szorul, ilyet még soha nem éreztem.
- Harry... - suttogom és ismét ránézek, miközben homlokából eltüntetem rakoncátlan tincseit.
- Tudom, nem lehet, de ha nem most, akkor egyszer ezért úgyis megfogom ölni Tomlinson-t. Elveszi tőlem azt, aki a legfontosabb - csuklik el a hangja és mély zöld szemeit lesüti.
- Azt kérted legyünk együtt egy utolsó napot, igaz? - kérdezem, mire sután bólint egyet. - Akkor tegyük ezt a legszebb napunkká - mosolyodok el és nyakába temetem arcomat, ezzel elérve, hogy érezhetem finom illatát, amit annyira szeretek.
- Olyan különleges vagy, Anastasia - mormolja a hajamba, mire minden porcikámat átjárja a melegség és a boldogság, még ha egy kis időre is. - Akkor holnap estétől csak barátok leszünk? - kérdezi csalódottan, mire óvatosan bólintok egyet.
- Ezzel a témával kapcsolatban miért vagy ilyen nyugodt? - távolodok el tőle és nagy szemekkel nézek rá.
Ez a kérdés most jutott az eszembe, hiszen ha Louis-ról van szó, könnyen felkapja a vizet és képes lenne a szemével megölni a fiút. De most... Annyira nyugodt és megértő, egy rossz szava sincs, akár egy engedelmes kisfiú belegyezett a tervembe. Teljes meggyőződésemmel azt gondoltam, hogy megakarja majd verni a bandatársát, de nem. Hihetetlen, hogy egy mondat mennyi mindent változtat.
- Mert azt veszem figyelembe, ami neked a legjobb. Ha úgy gondolod nélkülem jobb lesz, akkor nekem is jó - mosolyodik el halványan és nyom egy hosszú puszit a homlokomra. - Lehet, hogy nehéz lesz megbirkóznom a helyzettel, már most nehéz, de érted bármire képes vagyok - folytatja mondandóját, amitől könnybe lábad a szemem.
Sós könnyim újra végig szántják arcomat és egészen a kék takaróig meg sem állnak. Életemben nem gondoltam volna, hogy lesz egy ilyen társam, mint ő. És már megint hálátlan vagyok, eldobom magamtól, minthogy inkább megoldanám a gondokat. Már lassan egy éve ezt teszem és belefáradtam. Se a szavaimmal, se a tetteimmel nem érek el semmit, csak egyedül azzal, ha kilépek Harry és Louis életéből is. Barátok lehetünk, de semmi több. Most így érzem jónak, de, hogy idővel mi lesz, azt nem tudom.
- Annyira jó ember vagy! - súgom ajkaira, majd nedves csókot hagyok rajta és ezzel elindítok egy lavinát.
Levetkőzzük gátlásainkat és már hiába szeretkeztünk a kapcsolatunk alatt többször is, ez más. Ez az utolsó, ilyen talán már soha többet nem lesz. Egy érzelmi hegyomlás alakul ki közöttünk, ajkaink vadul játszanak a másikéval, a ruhák lekerülnek rólunk és nem foglalkozunk mással csak azzal, hogy kettesben vagyunk. Utoljára minden porcikáját megsimítom, megpuszilom és eggyé válok velük. Annyira fog hiányozni a ilyesfajta vonzalmak tőle, a becézései és a tudat, hogy az enyém és én az övé vagyok. Nem lesz Hanastasia páros, csak Harry és Anastasia és nem egy álompár, hanem két jó barát. A gyönyörben úszkálva ráhúzza fedetlen testünkre a takarót és mellkasomra hajtott fejjel hangosan szuszog. Tekintetemet a plafonra emelem, miközben emlékek ezrei játszódnak le a fejemben. Óvatosan simogatom selymes haját, miközben meztelen testünk a textil alatt egybe forr és érzem, ahogy egy nagy kövér könnycsepp csurdogál ki a szememből a párnára. Ez a kapcsolat nem olyan lesz, hogy egy nap alatt elfelejtjük, ez egy életre fog szólni mind a kettőnknek. Nekem ő volt az első nagy és igazi szerelemem, neki köszönhetem azt, hogy megtanultam ennyire szeretni. Idős koromba is eszembe fognak jutni a vele töltött percek, órák, napok, hetek és hónapok, miközben az akkori férjem kezét fogom szorongatni. Tudom, hogy annyira, mint őt, senkit nem fogok tudni szeretni. Számomra Harry Styles lesz a szerelem és a nagy Ő.
- Örökre szeretni foglak, Ana! - hallom meg szakadozott hangját, majd fejét felém fordítja és meglátom, hogy az ő szemei is könnyesek, minden bizonnyal ugyan azok a gondolatok marcangolják őt is, amik engem.
- Én is téged, Harry! - válaszolok és szomorúan elmosolyodok, majd nyomok egy puszit izzadt homlokára.
Reggel, ahogy felkelek, meleg kezeket érzek a derekam körül, nyakam forró lehelettől borzong meg. Elmosolyodok, hiszen a világ legfantasztikusabb ember kezei között vagyok, ennél jobb helyen nem is lehetnék. Óvatosan lefejtem magamról végtagjait és ahogy kiszállok az ágyból, az egyik fotel karfáján pihenő hálóingemért megyek. Ahogy magamra veszem, vissza lépkedek fekvőhelyünkhöz és leguggolok a bútor mellé. Álmodozva nézem a párnák között fekvő férfi arcát és nem bírom ki, óvatosan megsimítom puha bőrét. Olyan hibátlan, minden porcikája tökéletes. Szempillái meg-meg rezdülnek, halkan veszi a levegőt és ahogy helyettem a takarómat öleli magához, olyan gyámoltalan. Elképesztő, hogy képes vagyok magamtól eldobni ezt az angyalt, de nem tehetek mást. Sóhajtva emelkedek fel és indulok meg a fürdő szoba felé. Mivel ki kell mennem a szobából, ezért magamhoz veszek egy fehérnemű szettet és a mai napi ruhámat, ami egy farmerből és egy lenge felsőből áll. Ahogy kinyitom az ajtót, egyből meg is állok, mert egy szőke hajú, mosolygós lánnyal találom magam szemben, aki nem más, mint Louis húga.

- Lottie! - szólítom meg, mire mosolya nagyobb lesz és már csak azt veszem észre, hogy erősen préselődik a testemhez.
Egyik kezem még mindig a kilincsen pihen, de gyorsan változtatok rajta és inkább a lány hátán pihentetem meg. Sokáig von magához és meglepő, mivel melegség jár át a jelenlététől. Ahogy eltávolodik tőlem hosszasan megnézem és nyugtázom magamban, hogy tényleg meseszép, ahogy bátyja elmondta és ahogy a képeken láttam.
- Annyira örülök, hogy láthatlak - szólal meg és mélyen szemeimbe néz az ő hatalmas kék és testvéréére hasonlító íriszeivel.
- Én is örülök - simítom meg a vállát és kissé feszülten érzem magam, amiért az első találkozásnál egy szál köntösben állok előtte.
- Látom, megismerkedtetek - hallom meg Lou kedves és boldog hangját, mire rákapom a tekintetem és egyszerre bólintok egy nagyot Lottie-val. - Jó reggelt, Angyal! - üdvözöl egy szeretetteljes öleléssel, ahogy ideér hozzám.
- Jó reggelt! - mormolom felsőjébe, miközben beszívom kellemes illatát. - Ne haragudjatok, de elmennék fürödni, ha nem baj - szabadkozok, ahogy elengedem a fiút, mire megértően bólintanak és már indulni készülnek, de hangommal megállítom őket. - Mia fent van már?
- Igen - neveti el magát a barna hajú férfi. - Ne aggódj, vigyázunk rá - biztosít, majd átkarolja húga vállát és elhagyják az emeletet.
A fürdéssel nem töltök sok időt, percek alatt megmosakodok és mikor elhúzom a kabin ajtaját, meglepetten figyelem, ahogy Harry a wc tetején ül és mosolyogva figyel, most már engem és nem a padlót. Gyorsan testem köré tekerem a törölközőt, mire elkuncogja magát és elém lépked.
- Este már mindent láttam - mormolja a fülembe, majd a mögötte lévő érzékeny ponton hagy egy puszit, amitől rögvest kiráz a hideg. - Sőt, már rég óta ismerem minden pontodat - folytatja és ezúttal nyakamat kezdi kényeztetni.
- Neked is jó reggelt! - nevetem el magam pirosodó arccal és kissé kócos hajába vezetem ujjaimat.
- Jó reggelt, Egyetlenem! - köszönt ő is és a szemembe néz, ezért zöld íriszeivel egyből megbabonáz. - Ma egész nap az enyém vagy. Tényleg, hova szeretnél menni? - kérdezi kíváncsian és teljes beleéléssel, ami elnyeri a tetszésemet, ilyenkor olyan aranyos.
- Teljesen mindegy, csak az utolsó veled töltött nap csodálatos legyen - döntöm oldalra a fejemet halványan mosolyogva, miközben megsimogatom puha arcát.
- Rendben, akkor kitalálok valamit - hint egy puszit a számra, amit egyből elmélyítek, nem érem be ennyivel.
Azt a kezemet, amivel az engem takaró textilt fogom, elveszi onnan és olyan közel húz magához, hogy az anyagnak esélye sincs leesnie rólam. Nem foglalkozik azzal, hogy még minden porcikám nedves, ahol ér simogat, ahogy én is őt. Ezt nem nehéz megtennem, hiszen egy boxeren kívül nincs rajta semmi, ezért előszeretettel érinthetem meg izmos felsőtestét. Hosszú ideig játszanak ajkaink, de sajnos levegőhiány miatt el kell válnunk egymástól.
- Köszönöm a tegnap estét - mondom kissé kapkodva a levegőt, mire elmosolyodik és ujjai derekamról felvándorolnak az arcomra.
- Én köszönöm - mormolja és lehelete cirógatja arcomat.
- Hagylak, menj fürödni - hámozom le magamról a kezeit és megpaskolom a fenekét, mire fél szemmel rám néz, miközben arcára huncut mosoly kerekedik.
Könnyed mozdulattal húzza le magáról az egyetlen ruhadarabot, majd belép a kabinba és a víz csobogása egyből megcsapja a fülemet. Miközben magamra veszem a ruhákat hallgatom, ahogy énekel vagy dúdol és elgondolkodok azon, hogy mennyire fognak ezek a reggelek is hiányozni. Nem kapok tőle jó reggelt csókot és ölelést, nem figyelhetem azt, ahogy alszik és nem lehet abban sem részem, hogy nézzem, ahogy a konyhában sürögve-forogva reggelit készít. Amikor otthon volt és nem dolgozott, rendszerint készített nekem valamit, ezzel is kedveskedve, ami minden egyes alkalommal jól esett, mert kimutatta, hogy törődött velem, ahogy a mai napig is. Az biztos, hogy aki mellett megfog állapodni ez a férfi, annak a nőnek arany élete lesz és én akkor már nem tehetek semmit. Az én hibám lesz és tudom, hogy akkor azt fogom gondolni, rosszul cselekedtem régen, de most még nem ezzel a véleménnyel vagyok. Továbbra is azzal érvelek, hogy így mindenkinek jobb lesz.
- Lent leszek a konyhában - szólok oda neki, mikor végzek az öltözködéssel.
- Rendben, én is nem soká megyek - válaszol, mire nekem ennyi elég ahhoz, hogy elhagyjam a párás fürdőszobát.
Ahogy a földszintre érek elmosolyodok, mert kedves beszélgetés és nevetések hada üti meg a fülemet. Nem akarom megszakítani a kialakított kedélyeket, de a hasam vezérel, jelezve, hogy éhes vagyok. Míg a helységbe nem érek, megnézem a nappali egyik falán lógó órát és megtudom, hogy tíz óra múlt. Ahogy meglököm az ajtót, a hangok megszűnnek, helyette három pár szem szegeződik rám.
- Jó reggelt, Ana! - áll fel egyből helyéről barátnőm és a megszokott, erős ölelésével együtt üdvözöl.
- Neked is! - nevetem el magam és megpiszkálom kontyba kötött haját.
Mérgelődni és haja megigazításába kezd, mire csak tovább nevetek és a hűtőhöz lépkedek. Ahogy kinyitom, egyből felcsillan a szemem és meglátom a Kris által készített málna lekvárt. Hihetetlen, de amit ez a nő készít, azt csak is szeretni tudom.
- Lottie, Louis, reggeliztetek már? - fordulok feléjük, mire megrázzák a fejüket. - Akkor esztek velem - rázom meg a kezemben lévő üveget, majd becsukom a hűtő ajtaját.
- Az micsoda? - érdeklődik a lány és furán nézi a kezemben lévő finomságot.
- Málna lekvár - nevetek fel, mire elmosolyodik.
Amíg készítem a pirítósokat, addig Harry is megjelenik, akit úgy veszek észre, hogy hangosan felsóhajt.
- Te már megint itt vagy? - torzul el az arca és beletúr mind a két kezével a hajába.
- Szia, Styles! - mosolyodik el Louis, túl kedves az ilyesfajta megszólításhoz képest, amivel barátom jutalmazta meg.
- Oh, Lottie! - vált hangszínt, mikor meglátja a szőke hajú lányt. - Hogyhogy itt vagy, Kicsi lány? - áll meg mellette, mire a kisebbik Tomlinson csemete feláll és megöleli testvérének régen látott barátját.
- Elhozott Lou, mert már nagyon szerettem volna látni Ana-t - néz rám Harry válla felett, mire a fiú megfordul és ő is nézni kezd.
- Ugye milyen gyönyörű? - kérdezi a lánytól, de a tekintetét egy pillanatra se veszi le rólam.
- Igen - válaszol Lottie, mire zavaromba elnevetem magam és inkább tovább készítem a reggelit.
- Te is eszel, Hazza? - kérdezem, mire két kéz fonódik a derekamra, majd orromba kúszik egy mind közül megismert illat.
- Igen, köszönöm - teszi vállamra az állát, majd egy apró puszit hint az arcomra és mellém szegődve segíteni kezd.
Amíg a kenyereket készítjük, vagyis Harry, mert ő teszi őket a pirítóba, addig én vajjal és lekvárral kenem meg az elkészült szeleteket. Louis, Lottie és Mia halkan beszélgetnek, néha hallom, ahogy a szőke hajú lány felkuncog. Már egy ideje elvagyunk barátommal, mikor megszólal Louis és olyat kérdez, ami szíven üt.
- Bocsi, de ti nem szakítottatok tegnap este? - beszél bizonytalanul és meggyőződésem, hogy nem akar megsérteni, mégis fájnak a szájából távozó szavak.
- Mi a jó büdös...? - kezdi el még jelenlegi barátom megfogalmazni válaszát, mire kezemet a szájára tapasztom, ezzel elérem, hogy csendben marad.
- Még a mai napon együtt maradunk, mert kérte, hogy adjak neki egy utolsó napot - mosolyodok el keserűen, mire a férfi csak bólint egyet és mind aki megbánta kérdését, lesüti a szemét.
- Ez mi lenne? - kérdezi barátnőm hüledezve és szinte suttogva, miközben erősen szuggerál egy kezében lévő újságot. - Ez mi a szar? - ordítja el magát és földhöz vágja a lapokat.
Gyorsan oda megyek és felveszem a padlóról, majd olvasni kezdem, miközben a szemem majd' kiesik, a szám O alakot formál és nem akarom felfogni, amit olvasok.

Harry Styles új barátnőre talált?

Vajon a fiatal énekesnek nem tetszett az élet Anastasia mellett? Bár a lány velük tartott, mikor vörös hajú kiszemeltjével sétált az utcán, mégse lehetett látni közöttük a szikrát, ugyanis Ana legjobb barátnőjének derekát ölelte Harry. Nem lehet tudni, hogy milyen ügyek folynak a fiatalok között, mindenesetre sokan azt szeretnék, ha a szívtipró a szőke hajú lánnyal maradna, mivel szerintük nagyon összeillenek és aranyosak együtt. Az igazat megvallva mi is a Hanastasia csoportba tartozunk. A pár nyomában leszünk és mihamarabb érkezünk a friss hírekkel!

A cikk írója: Stella Hyden

~.~.~.~

Sziasztok Babák! ^^

Itt lenne a 20. rész, remélem tetszeni fog. Elindítottam egy újabb szavazást azzal kapcsolatban, hogy Anastasia ki mellett állapodjon meg. A döntés a tiétek, lehet szavazni nyugodtan. ;)

Nem is untatlak titeket tovább, vigyázzatok magatokra! És nem utolsó sorban köszönöm a támogatásotokat, nagyon jól esik! *.*

Have a nice day: Fanny