" Fortyogtam a dühtől, de még én magam sem tudtam, hogy miért. Egyszerűen irritált, hogy Harold mindig Ana-val volt és a témája sem volt más, csak a lány. Én akartam a helyében lenni, még akkor is, hogy volt barátnőm és ő volt a legjobb barátom! " - Louis Tomlinson
~ Anastasia Moon ~
Reggel homályos tekintettel ébredek fel és mikor lassan felülök az ágyban szemeim alá nyúlva rájövök, hogy fel vannak dagadva a tegnapi sírás miatt. Ahogy Harry elment és jó éjszakát kívántam Greg-nek és Kris-nek, befészkeltem magam a takaróba és tovább folytattam az önsanyargatást azzal, hogy itattam az egereket. Nem szép és példamutató dolog, hogy egy majd' 21 éves lány szüntelenül bőg, de nem bírtam mást tenni, túl sok minden a fejemre szakadt már megint. Hihetetlen és még most se fogom fel, hogy az apám rákos volt és nem szólt erről senkinek. Kezelésekkel, gyógyszerekkel segíthettek volna rajta, de nem foglakkozott ilyenekkel, inkább most fentről nézi, ahogy az egykori családja szenved. Míg én igen, addig anyám és nővérem nem mutatják ki, de még ők se heverték ki a halálát. Anyámat rengetegszer hallottam sírni, mikor még itthon volt, ahogy a szobája előtt elmentem. Sajnáltam, de nagyobb volt annál a makacsságom és haragom, mint hogy bemenjek hozzá és megvigasztaljam. Ezt a feladatot mindig Bella végezte el és akkor azt jónak is láttam. A büszkeségem irányított és nem a szívem, pedig volt, amikor az belesajdult a fájdalomba, ahogy hallottam az egyetlen szülőmet szenvedni. Tegnap szerencsére tudtam velük beszélni, öröm volt hallgatni, ahogy Bell az iskoláról, anyám a városról, míg Dave a munkájáról áradozott. Legalább ők boldogok. Nehezemre esett visszatartani a könnyeimet, de az segített, hogy arra gondoltam, nekik minden jó és szeretnek Los Angelesben lenni. Hiányoznak, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, de így jobb, hogy nem látják mi van velem. Se a testvéremnek, se anyunak nem említettem meg a naplót, ez a dolog a házban lakó két felnőtté, Harry-é és az én titkom marad. Elég, ha én szenvedek, nekik nem kell, jobb, ha arról tudnak, amiről eddig is.
Suta mozdulatokkal dobom le magamról a meleget biztosító takarót, majd, ahogy két lábamra állok, szörnyülködve nézem a földön heverő, sok zsebkendőt, amiket este használtam el. Lehajolva szedem fel az összeset és a szoba egyik sarkában álló kukába dobom. Ahogy a fürdőbe lépkedek, azon dolgok jutnak az eszembe, hogy már napok óta nem cigarettáztam, ittam, se drogoztam és ebben az a legjobb, hogy egyik cselekedet sem fordult meg a fejemben. Úgy érzem, hogy nincs rájuk szükségem és abban biztos vagyok, hogy amíg Harry mellettem lesz, ez így is marad. Olyan nekem ez a fiú, mint egy őrangyal, aki vigyáz rám és félt a bajtól. Tegnap ismertem meg, mégis teljesen megbízok benne és rettentően ragaszkodok hozzá, ami érzelmet még mindig nem értek meg. Soha nem voltam igazán szerelmes, nem is tekintettem úgy egy fiúra se, hogy komoly kapcsolatba szeretnék vele bonyolódni, de Harry göndör fürtjei, káprázatosan zöld szemei, aranyos mosoly és maga az egész férfi, teljesen megfogott, amit nem akarok. Nem, mert ő sztár, én nem, neki szinte csodásnak mondható az élete, míg nekem szinte romokban hever és lehet, hogy nagyon sok mindenben egyezünk és egyetértünk, de ez kevés. Ennek a fiúnak nem egy olyan párra van szüksége, mint én vagyok, hanem egy makulátlan, kedves és tiszta lelkű lányra, aki feltétel nélkül tudja szeretni és a végsőkig kitartani mellette. Ő egy tipikus hibátlan és talpra esett férfi, akinek joga van, sőt kötelező megválogatni a maga igénye szerinti partnereket, hiszen megteheti. Sármos, gazdag, híres és a legfontosabb, hogy rettentő kedves és megbízható. Nem nekem való és én se neki, ennyi az egész.
Ahogy a fürdőszobai tükörhöz érek és meglátom magamat, inkább megrázom a fejemet és lassú mozdulatokkal megnyitom a csapot, majd hideg vízzel megmosom az arcomat, ami piros és hevült bőrömnek rendkívül jól esik. Felsóhajtok, amikor a puha törölközővel megtörlöm testrészemet és enyhén hátra vetett fejjel kiengedett hajamba túrok. Vissza megyek a kicsiny helységbe és Cara egykori ruhás szekrényét kinyitva találok magamnak egy farmernadrágot és egy egyszerű, mégis szép felsőt, ami ruhadarabok jóknak is bizonyulnak, hiszen a sötét bőrű nővel majdhogy egy méretünk van. Fehérnemű szettet az egyik földön heverő zacskóból veszek ki, amit a tűzoltók hoztak át, mivel csak ezek maradtak meg, semmi más ruhám. Gyors mozdulatokkal öltöm magamra a textileket, majd elhatározom, hogy a hajamat nem hagyom továbbra is kiengedve, ezért lazán befonom és úgy engedem egyik vállamra. Ahogy végzek további reggeli teendőimmel, kifele veszem az irányt a szobából, de amikor kinyitom az ajtót hangokat hallok, ezért szaporábban szedem lépteimet a lépcső felé.
- Jó reggelt! - köszönök meglepetten, mikor a konyhába lépek és az étkezőasztalnál meglátom Louis-t egy hosszú, barna hajú lány társaságában, akiről már első látásra megállapítom, hogy nagyon szép.
- Jó reggelt, Bogaram! - tipeg mellém Kris és egy nagy puszit nyom az arcomra. - Hogy aludtál? - érdeklődik kedvesen, ami egyből megmosolyogtat, hiszen örülök, amiért ő és a férje vannak nekem.
- Jól, köszönöm - ölelem magamhoz és egy pillanatra elrejtem arcomat a nyakánál.
- Szia! - jön oda hozzám helyéről felállva az ismeretlen lány és barátságosan mosolyog rám. - Eleanor Calder vagyok, Lou barátnője - nyújtja felém a kezét és úgy veszem észre, hogy az ölelés még csak gondolata sem fordul meg a fejében.
- Szia, nagyon örülök! - mosolygok rá, mire az elgondolásom ellenkezőjét csinálja és erősen magához ölel.
- Sajnálom, ami veled történt - súgja a fülembe együtt érzően, ami mondata meglep, de egyből rájövök, hogy Louis a barátja, ezért nyilvánvaló, hogy mindenről tud.
- Köszönöm, majdcsak rendbe jövök - válok el tőle és szemébe nézve beszélek hozzá.
- Szia, Louis! - lépek a fiúhoz, aki egyből feláll székéről és kezei közé zár. - Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - érdeklődök kíváncsian, hiszen neki egy szóval sem említettem meg a címet és utcát, ahol ez a ház található.
- Vannak kapcsolataim - rántja meg a vállát egy széles mosoly kísértében, mire halkan nevetve és szem forgatva reagálok mondatára. - Harry mondta meg - vallja be a végére egy kis dühvel a hangjában, ami cseppet sem tetszik.
- Tomlinson! - mondom halkan, mégis ellentmondást nem tűrő hangnemben és én is kezdek mérges lenni. - Fejezd be! - teszem hozzá, mire gyors mozdulatokkal megfogja a kezemet és elnézést kérve a hátsó kertbe vezet, ahol az egyik vastag fa tövében meg is áll.
- Miért véded ennyire azt a balfácánt? - szűri ki fogai között, úgy, hogy szüntelenül a szemembe néz, ami most zavar, nagyon is.
- Nem védek senkit, de azt nem fogom hallgatni és elviselni, hogy miattam veszekedtek, mikor állítólag legjobb barátok vagytok! - emelem fel hangomat és szét tárom a kezeimet.
- Már régebb óta rossz a kapcsolatunk, szóval... - mondja lazán, ami abban a pillanatban kiveri nálam a biztosítékot.
- Óh és ezt ilyen könnyedén mondod? - nevetek fel cinikusan. - Milyen barát vagy te? Lehet, hogy nem is kellene benned megbíznom, majd engem is eldobsz magadtól mikor megunsz. Aljas vagy, Louis, nagyon aljas és nem gondoltam volna, hogy te ilyen vagy. Az ég szerelmére Harry a legjobb barátod, de erre akkor fogsz a legjobban rájönni, mikor egyedül maradsz és ezt tapasztalatból mondom. Ne akard azt, mert borzasztó, főleg mikor a magány kezd lerántani a francba! - kelek ki magamból, amit az előttem álló srác megszeppenve hallgat végig.
- Sajnálom! - mondja néhány perc csend után, miközben szüntelenül nézem lehajtott fejét és hallgatom hatalmas sóhajait.
- Ezt ne nekem mondd, hanem a barátodnak, mert ő fontosabb számodra, mint én, akit nem is ismersz - ütögetem meg a vállát, majd nagy léptekkel távozok mellőle, minden bizonnyal egy kis magányra van szüksége.
Erőltetett mosolyt varázsolok az arcomra, mikor elhúzom a házba vezető üvegajtót, amit egyből be is csukok magam után, hiszen kint nem a legmelegebb idő van, már-már nevezhető hűvösnek, annak ellenére, hogy tavasz van. Nem lepődök meg, amikor a konyhába érve csak Eleanor-t és Kris-t látom, hiszen a ház ura, Greg már kora reggel elment dolgozni.
- Louis? - érdeklődik a lány, miközben leteszi a kezében lévő poharat, amiben narancslé lötykölődik.
- Kint van - ejtek meg felé egy kis mosolyt, mire bólint egyet. - Mindjárt jön - teszem hozzá, mire újra biccent egyet mosolyogva.
Éppen a hűtőhöz készülök, hogy egyek valamit, mert már kezdek éhes lenni, mikor meghallom a csengő hangos moraját.
- Majd én megyek, maradj csak - ültetem vissza helyére Kris-t és nyomok az arcára egy puszit, mire hálásan mosolyog rám.
Gyorsan szedem lábaimat a bejárati ajtó felé és amikor kinyitom az arcomra egy hatalmas nagy mosoly kerekedik és mérhetetlen boldogság az előttem álló személy láttán. Kinézete most is, ahogy mindig hibátlan, haja kissé kusza, de így is jól áll neki és a megszokott gesztusok felfedezhetők rajta, amiket annyira szeretek. A mosolyát, a pillantását és az azokban rejlő érzelmeket, amikről nem tudom, hogy mik azok.
- Szia, Szépség! - dönti oldalra egy kicsit a fejét és úgy üdvözöl, mire egyből kezei közé vetem magam.
- Szia, Harry! - mormolom a nyakába, mire halkan felnevet, amitől mellkasa egy kissé rázkódik, de nem gátol abba, hogy öleljem.
- Minden rendben, jól aludtál? - távolodik el tőlem, kezei közé veszi arcomat és úgy érdeklődik hogylétem felől.
- Igen - bólintok egy aprót. - Még este, ahogy elmentél bőgtem egy sort, de jelen pillanatban a helyzethez képest jól vagyok - mosolyodok el halványan, amit ő is megtesz. - De gyere be, ne csak az ajtóban állj - húzom be kezénél fogva, becsukom az ajtót és megvárom, amíg leveszi a kabátját és cipőjét, amiket gondosan elrendez el a fogason és a fal tövén.
- A síráshoz visszatérve, ne csináld, Ana - sóhajt fel és derekamnál fogva húz közelebb magához. - Ha kell egész nap nevettetlek csak ne sírj - néz mélyen a szemembe, ahogy én is az övébe, de elkapom onnan tekintetemet, amíg el nem veszek ismét zöld szemeiben.
- Köszönöm - pipiskedek arcához és egy apró puszit hagyok rajta.
- Mit keres itt Louis? - torzul el az arca és mereven nézi barátja fogasra akasztott pulóverét. - Ezt nem hiszem el! - dúr bele erőszakosan a hajába és hátra veti fejét.
- Nyugi, ha megint az csinálja, mint tegnap, akkor majd én lerendezem, ma már így is kapott tőlem egy fejmosást - rántom meg a vállamat, mire értetlenül néz rám. - Majd elmesélem - hagyom ennyiben a dolgot, mire belegyezően bólint.
Ujjait enyémek köré fonja és úgy megyünk a konyhába, ahova belépve meglátjuk Louis-t, aki időközben bejött az udvarról. Kék tekintete egyből meglátja kezeinket, mire fanyar arcot vág, amit nem értek, hogy miért tesz, főleg úgy, hogy a barátnője ott ül mellette.
- Helló! - köszön bandatársának és annak párjának, mire az utóbbi személy mosolyogva int egyet, de az előző csak egy lenéző pillantást intéz felé.
- Szia, Kris! - lépked Harry a nőhöz, majd egy meleg öleléssel és puszival üdvözli, amit egyből viszonoz is.
- Szia, Harry! - simogatja meg a fiú arcát. - Hogy vagy? - érdeklődik és hellyel kínálja, amit egyből el is fogad és leül rá. - Kérsz málnás süteményt? Elmondásod szerint nagyon ízlik - nevet fel az asszony, amit mosolyogva nézek végbe, hiszen örülök, amiért ennyire kedveli azt a személyt, aki nekem már egy nap után is ennyire fontos.
- Ez tényleg így van, de most köszönöm nem kérek, mert mielőtt idejöttem reggeliztem - utasítja vissza az ajánlatot, ami Kris-t egy cseppet sem lomboz le, megérti a fiú szavait.
- Gyere - nyújtja felém kezeit göndör hajú barátom, amit el is fogadok és nem kezdek el tiltakozni, mikor egy könnyed mozdulattal az ölébe húz és hosszú végtagjaival átfonja a derekamat.
Míg El érdeklődve és vidáman nézi végbe a cselekedeteinket, addig barátja csak húzogatja a száját és grimaszol, amit nem bírok szó nélkül hagyni.
- Valami gond van? - nézek rá nagy szemekkel, mire megrázza a fejét, miszerint nem. - Akkor jó - mosolyodok el gúnyosan, mire csak megforgatja a szemét és hátra dől a székében, miközben Harry halk nevetését hallom a fülemben, mivel közel hajolt az arcomhoz.
- Menjünk, El - jelenti ki Lou, mire a lány csak bólint egyet és feláll a helyéről.
- Örülök, hogy megismerhettelek, Ana - áll meg előttem a kék szemű srác barátnője. - Szia! - ölel magához, amit gondolkodás nélkül viszonzok.
- Én is örülök, szia! - mosolygok rá úgy, hogy észre ne vegye a haragomat, ami azóta bennem van, amióta Louis-t kiosztottam.
- Szia, Hazza! - búcsúzik el a mellettem álló fiútól is, míg barátja csak int egyet, egyedül Kris-től köszön el normálisan, majd távoznak a nővel a nyomukba, aki intelligensen kikíséri őket.
Mikor meghalljuk az utcán álló kocsi moraját, a mellettem álló fiú hangosan felsóhajt és lerogyik az egyik közelében lévő székre.
- Minden oké? - guggolok le elé szerényen mosolyogva, mire feláll a helyéről, magához von és szorosan fog közre kezeivel.
- Most már igen - mormolja a fülembe, mire újra elmosolyodok és simogatni kezdem a hátát. - Elegem van ebből a srácból, amennyire szerettem, most annyira utálom - válik hangja dühössé, mire eltolom magától és vállánál fogva megrázom egy kicsit.
- Fejezd ez be, Harry! Nem mondasz igazat, ezt én is tudom - vezetem kezemet az arcára és hüvelykujjammal simogatni kezdem puha bőrét. - Most is szereted, csak még te magad sem tudod, hogy miért haragszol rá ennyire - döntöm oldalra a fejemet és halványan elmosolyodok.
- De tudom, hogy miért - vágja rá határozottan és tekintetét az enyémbe vájja.
- Akkor mond el, miért? - kérdezem meg röptében, mire halkan nevetve megrázza a fejét.
- Hagyjuk, Ana, nem lényeges - legyint egyet, majd arcán megjelenik az a mosoly, amit annyira szeretek.
- Akkor megyünk ma a fiúkhoz? - váltok inkább témát és az előbbi helyére vissza ültetem, majd combjaira ereszkedek.
- Nem - jelenti ki, mire nagy szemekkel meredek rá és indokot várok egyszavas válaszára. - Ma moziba megyünk - neveti el magát ábrázatomon, mire sóhajtva hajtom egy pillanatra mellkasára a fejemet és én is kuncogni kezdek.
- Renden és mikor? - érdeklődök izgatottan, mert nem volt tervben az, hogy együtt megyünk valahova, az meg főleg nem, hogy moziba.
- Most - adja meg a választ somolyogva, ami ismét csak meglep, titokzatos ez a fiú.
- Rendben, akkor felmegyek a szobába, mindjárt jövök - állok fel az öléből és már menni akarok tovább, de csuklómnál fogva megállít.
- Nem szükséges átöltözni, kifesteni magad, mert így is gyönyörű vagy - kezdi ecsetelni, mire hangosan felnevetek szavain, hiszen ezek a dolgok még az eszembe se jutnak.
- Csak a táskámért megyek - simítom meg a buksiját, mire ő is felkacag.
Már a konyhaajtónál állok, hogy az emelet felé tartsak, mikor megtorpanok és visszafordulok hozzá, mivel még mindig a helyén ül.
- Szóval gyönyörű vagyok? - dűlök az ajtófélfának és úgy idézem felé szavaimat, mire felém fordul.
- Igen - válaszol teljesen nyugodtan és mosolyogva. - Nálad szebb lánnyal még nem találkoztam - teszi hozzá, mire az egész arcom pírba borul és a torkom is elszorul egy pillanatra.
- Köszönöm - nyögöm ki akadozva és halkan, majd lábaimat nagy nehezen menésre bírom, mivel a mozgás is szörnyűnek bizonyul jelen pillanatban.
Lábaimat gyorsan szedem a lépcsőn és nagy hévvel nyitom ki az ajtót, de abban a pillanatban le is cövekelek, mivel Kris-t pillantom meg, ahogy az ágyon ül és mindent alaposan megnéz a szobában.
- Minden rendben? - kérdezem meg tőle, mire bólint egyet és mosolyogva kéri, hogy foglaljak helyet mellette.
- Minden rendben, Csillagom - fogja meg a kezemet és ujjai közé zárja. - Nagyon aranyos fiú ez a Harry - jegyzi meg, mire kíváncsian kémlelem az arcát, hiszen ismerem és tudom, hogy még akar valamit mondani, nem ennyivel kívánja lezárni a mondandóját. - Figyelj, Kincsem nem akarlak kioktatni, de most hallgass meg, tanácsot akarok adni - mosolyodik el szerényen, mire én is így teszek és bólintok egyet, hogy így teszek és figyelek rá. - Azt tudnod kell, hogy ez a fiú nagyon vonzódik hozzád. Sokszor elnéztem tegnap és ma is, ahogy viselkedett veled, rád nézett és beszélt hozzád. Nem hülyeségeket fecsegek össze, ezt én is átéltem, mivel Greg is pontosan ezt csinálta. Először csak barátok voltunk, de nem ment sokáig, hiszen ő is és én is nagyon jól tudtuk, hogy nekünk együtt kell lennünk és nézd meg, már 30 éve együtt vagyunk. Harry kivételes fiú, nagyon aranyos és teljes egészében hozzád való. Tudom, hogy még soha nem volt tartós kapcsolatod, de ha vele az lesz, akkor ne ijedj meg, mert mellette a lehető legjobb helyed lesz - mélyeszti tekintetét az enyémbe, amiben csak a jóságot és az együttérzést vélem felfedezni. - Készülj fel ezekre, Csillagom, mert ő biztosra veszem, hogy nem csak a barátod akar lenni, hanem annál több. Sokkal több - mondja el utolsó mondatát, mire kezei közé férkőzök és akár az anyámhoz, úgy simulok hozzá.
- Köszönöm, Kris - mormolom a felsőjébe és erősen fogom közre a derekát, már-már úgy, hogy az nekem is fáj.
- Ugyan - görbíti felfelé ajkait, mikor egymás szemébe nézünk. - Olyan vagy, akár a második lányom, fontos vagy nekem és azt akarom, hogy boldog legyél és tudom, hogy ennek a fickónk az oldalán az leszel - neveti el magát, ahogy én is és egy nagy puszit nyomok az arcára, amibe minden érzelmemet belesűrítem.
Suta mozdulatokkal dobom le magamról a meleget biztosító takarót, majd, ahogy két lábamra állok, szörnyülködve nézem a földön heverő, sok zsebkendőt, amiket este használtam el. Lehajolva szedem fel az összeset és a szoba egyik sarkában álló kukába dobom. Ahogy a fürdőbe lépkedek, azon dolgok jutnak az eszembe, hogy már napok óta nem cigarettáztam, ittam, se drogoztam és ebben az a legjobb, hogy egyik cselekedet sem fordult meg a fejemben. Úgy érzem, hogy nincs rájuk szükségem és abban biztos vagyok, hogy amíg Harry mellettem lesz, ez így is marad. Olyan nekem ez a fiú, mint egy őrangyal, aki vigyáz rám és félt a bajtól. Tegnap ismertem meg, mégis teljesen megbízok benne és rettentően ragaszkodok hozzá, ami érzelmet még mindig nem értek meg. Soha nem voltam igazán szerelmes, nem is tekintettem úgy egy fiúra se, hogy komoly kapcsolatba szeretnék vele bonyolódni, de Harry göndör fürtjei, káprázatosan zöld szemei, aranyos mosoly és maga az egész férfi, teljesen megfogott, amit nem akarok. Nem, mert ő sztár, én nem, neki szinte csodásnak mondható az élete, míg nekem szinte romokban hever és lehet, hogy nagyon sok mindenben egyezünk és egyetértünk, de ez kevés. Ennek a fiúnak nem egy olyan párra van szüksége, mint én vagyok, hanem egy makulátlan, kedves és tiszta lelkű lányra, aki feltétel nélkül tudja szeretni és a végsőkig kitartani mellette. Ő egy tipikus hibátlan és talpra esett férfi, akinek joga van, sőt kötelező megválogatni a maga igénye szerinti partnereket, hiszen megteheti. Sármos, gazdag, híres és a legfontosabb, hogy rettentő kedves és megbízható. Nem nekem való és én se neki, ennyi az egész.
Ahogy a fürdőszobai tükörhöz érek és meglátom magamat, inkább megrázom a fejemet és lassú mozdulatokkal megnyitom a csapot, majd hideg vízzel megmosom az arcomat, ami piros és hevült bőrömnek rendkívül jól esik. Felsóhajtok, amikor a puha törölközővel megtörlöm testrészemet és enyhén hátra vetett fejjel kiengedett hajamba túrok. Vissza megyek a kicsiny helységbe és Cara egykori ruhás szekrényét kinyitva találok magamnak egy farmernadrágot és egy egyszerű, mégis szép felsőt, ami ruhadarabok jóknak is bizonyulnak, hiszen a sötét bőrű nővel majdhogy egy méretünk van. Fehérnemű szettet az egyik földön heverő zacskóból veszek ki, amit a tűzoltók hoztak át, mivel csak ezek maradtak meg, semmi más ruhám. Gyors mozdulatokkal öltöm magamra a textileket, majd elhatározom, hogy a hajamat nem hagyom továbbra is kiengedve, ezért lazán befonom és úgy engedem egyik vállamra. Ahogy végzek további reggeli teendőimmel, kifele veszem az irányt a szobából, de amikor kinyitom az ajtót hangokat hallok, ezért szaporábban szedem lépteimet a lépcső felé.
- Jó reggelt! - köszönök meglepetten, mikor a konyhába lépek és az étkezőasztalnál meglátom Louis-t egy hosszú, barna hajú lány társaságában, akiről már első látásra megállapítom, hogy nagyon szép.
- Jó reggelt, Bogaram! - tipeg mellém Kris és egy nagy puszit nyom az arcomra. - Hogy aludtál? - érdeklődik kedvesen, ami egyből megmosolyogtat, hiszen örülök, amiért ő és a férje vannak nekem.
- Jól, köszönöm - ölelem magamhoz és egy pillanatra elrejtem arcomat a nyakánál.
- Szia! - jön oda hozzám helyéről felállva az ismeretlen lány és barátságosan mosolyog rám. - Eleanor Calder vagyok, Lou barátnője - nyújtja felém a kezét és úgy veszem észre, hogy az ölelés még csak gondolata sem fordul meg a fejében.
- Szia, nagyon örülök! - mosolygok rá, mire az elgondolásom ellenkezőjét csinálja és erősen magához ölel.
- Sajnálom, ami veled történt - súgja a fülembe együtt érzően, ami mondata meglep, de egyből rájövök, hogy Louis a barátja, ezért nyilvánvaló, hogy mindenről tud.
- Köszönöm, majdcsak rendbe jövök - válok el tőle és szemébe nézve beszélek hozzá.
- Szia, Louis! - lépek a fiúhoz, aki egyből feláll székéről és kezei közé zár. - Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - érdeklődök kíváncsian, hiszen neki egy szóval sem említettem meg a címet és utcát, ahol ez a ház található.
- Vannak kapcsolataim - rántja meg a vállát egy széles mosoly kísértében, mire halkan nevetve és szem forgatva reagálok mondatára. - Harry mondta meg - vallja be a végére egy kis dühvel a hangjában, ami cseppet sem tetszik.
- Tomlinson! - mondom halkan, mégis ellentmondást nem tűrő hangnemben és én is kezdek mérges lenni. - Fejezd be! - teszem hozzá, mire gyors mozdulatokkal megfogja a kezemet és elnézést kérve a hátsó kertbe vezet, ahol az egyik vastag fa tövében meg is áll.
- Miért véded ennyire azt a balfácánt? - szűri ki fogai között, úgy, hogy szüntelenül a szemembe néz, ami most zavar, nagyon is.
- Nem védek senkit, de azt nem fogom hallgatni és elviselni, hogy miattam veszekedtek, mikor állítólag legjobb barátok vagytok! - emelem fel hangomat és szét tárom a kezeimet.
- Már régebb óta rossz a kapcsolatunk, szóval... - mondja lazán, ami abban a pillanatban kiveri nálam a biztosítékot.
- Óh és ezt ilyen könnyedén mondod? - nevetek fel cinikusan. - Milyen barát vagy te? Lehet, hogy nem is kellene benned megbíznom, majd engem is eldobsz magadtól mikor megunsz. Aljas vagy, Louis, nagyon aljas és nem gondoltam volna, hogy te ilyen vagy. Az ég szerelmére Harry a legjobb barátod, de erre akkor fogsz a legjobban rájönni, mikor egyedül maradsz és ezt tapasztalatból mondom. Ne akard azt, mert borzasztó, főleg mikor a magány kezd lerántani a francba! - kelek ki magamból, amit az előttem álló srác megszeppenve hallgat végig.
- Sajnálom! - mondja néhány perc csend után, miközben szüntelenül nézem lehajtott fejét és hallgatom hatalmas sóhajait.
- Ezt ne nekem mondd, hanem a barátodnak, mert ő fontosabb számodra, mint én, akit nem is ismersz - ütögetem meg a vállát, majd nagy léptekkel távozok mellőle, minden bizonnyal egy kis magányra van szüksége.
Erőltetett mosolyt varázsolok az arcomra, mikor elhúzom a házba vezető üvegajtót, amit egyből be is csukok magam után, hiszen kint nem a legmelegebb idő van, már-már nevezhető hűvösnek, annak ellenére, hogy tavasz van. Nem lepődök meg, amikor a konyhába érve csak Eleanor-t és Kris-t látom, hiszen a ház ura, Greg már kora reggel elment dolgozni.
- Louis? - érdeklődik a lány, miközben leteszi a kezében lévő poharat, amiben narancslé lötykölődik.
- Kint van - ejtek meg felé egy kis mosolyt, mire bólint egyet. - Mindjárt jön - teszem hozzá, mire újra biccent egyet mosolyogva.
Éppen a hűtőhöz készülök, hogy egyek valamit, mert már kezdek éhes lenni, mikor meghallom a csengő hangos moraját.
- Majd én megyek, maradj csak - ültetem vissza helyére Kris-t és nyomok az arcára egy puszit, mire hálásan mosolyog rám.
Gyorsan szedem lábaimat a bejárati ajtó felé és amikor kinyitom az arcomra egy hatalmas nagy mosoly kerekedik és mérhetetlen boldogság az előttem álló személy láttán. Kinézete most is, ahogy mindig hibátlan, haja kissé kusza, de így is jól áll neki és a megszokott gesztusok felfedezhetők rajta, amiket annyira szeretek. A mosolyát, a pillantását és az azokban rejlő érzelmeket, amikről nem tudom, hogy mik azok.
- Szia, Szépség! - dönti oldalra egy kicsit a fejét és úgy üdvözöl, mire egyből kezei közé vetem magam.
- Szia, Harry! - mormolom a nyakába, mire halkan felnevet, amitől mellkasa egy kissé rázkódik, de nem gátol abba, hogy öleljem.
- Minden rendben, jól aludtál? - távolodik el tőlem, kezei közé veszi arcomat és úgy érdeklődik hogylétem felől.
- Igen - bólintok egy aprót. - Még este, ahogy elmentél bőgtem egy sort, de jelen pillanatban a helyzethez képest jól vagyok - mosolyodok el halványan, amit ő is megtesz. - De gyere be, ne csak az ajtóban állj - húzom be kezénél fogva, becsukom az ajtót és megvárom, amíg leveszi a kabátját és cipőjét, amiket gondosan elrendez el a fogason és a fal tövén.
- A síráshoz visszatérve, ne csináld, Ana - sóhajt fel és derekamnál fogva húz közelebb magához. - Ha kell egész nap nevettetlek csak ne sírj - néz mélyen a szemembe, ahogy én is az övébe, de elkapom onnan tekintetemet, amíg el nem veszek ismét zöld szemeiben.
- Köszönöm - pipiskedek arcához és egy apró puszit hagyok rajta.
- Mit keres itt Louis? - torzul el az arca és mereven nézi barátja fogasra akasztott pulóverét. - Ezt nem hiszem el! - dúr bele erőszakosan a hajába és hátra veti fejét.
- Nyugi, ha megint az csinálja, mint tegnap, akkor majd én lerendezem, ma már így is kapott tőlem egy fejmosást - rántom meg a vállamat, mire értetlenül néz rám. - Majd elmesélem - hagyom ennyiben a dolgot, mire belegyezően bólint.
Ujjait enyémek köré fonja és úgy megyünk a konyhába, ahova belépve meglátjuk Louis-t, aki időközben bejött az udvarról. Kék tekintete egyből meglátja kezeinket, mire fanyar arcot vág, amit nem értek, hogy miért tesz, főleg úgy, hogy a barátnője ott ül mellette.
- Helló! - köszön bandatársának és annak párjának, mire az utóbbi személy mosolyogva int egyet, de az előző csak egy lenéző pillantást intéz felé.
- Szia, Kris! - lépked Harry a nőhöz, majd egy meleg öleléssel és puszival üdvözli, amit egyből viszonoz is.
- Szia, Harry! - simogatja meg a fiú arcát. - Hogy vagy? - érdeklődik és hellyel kínálja, amit egyből el is fogad és leül rá. - Kérsz málnás süteményt? Elmondásod szerint nagyon ízlik - nevet fel az asszony, amit mosolyogva nézek végbe, hiszen örülök, amiért ennyire kedveli azt a személyt, aki nekem már egy nap után is ennyire fontos.
- Ez tényleg így van, de most köszönöm nem kérek, mert mielőtt idejöttem reggeliztem - utasítja vissza az ajánlatot, ami Kris-t egy cseppet sem lomboz le, megérti a fiú szavait.
- Gyere - nyújtja felém kezeit göndör hajú barátom, amit el is fogadok és nem kezdek el tiltakozni, mikor egy könnyed mozdulattal az ölébe húz és hosszú végtagjaival átfonja a derekamat.
Míg El érdeklődve és vidáman nézi végbe a cselekedeteinket, addig barátja csak húzogatja a száját és grimaszol, amit nem bírok szó nélkül hagyni.
- Valami gond van? - nézek rá nagy szemekkel, mire megrázza a fejét, miszerint nem. - Akkor jó - mosolyodok el gúnyosan, mire csak megforgatja a szemét és hátra dől a székében, miközben Harry halk nevetését hallom a fülemben, mivel közel hajolt az arcomhoz.
- Menjünk, El - jelenti ki Lou, mire a lány csak bólint egyet és feláll a helyéről.
- Örülök, hogy megismerhettelek, Ana - áll meg előttem a kék szemű srác barátnője. - Szia! - ölel magához, amit gondolkodás nélkül viszonzok.
- Én is örülök, szia! - mosolygok rá úgy, hogy észre ne vegye a haragomat, ami azóta bennem van, amióta Louis-t kiosztottam.
- Szia, Hazza! - búcsúzik el a mellettem álló fiútól is, míg barátja csak int egyet, egyedül Kris-től köszön el normálisan, majd távoznak a nővel a nyomukba, aki intelligensen kikíséri őket.
Mikor meghalljuk az utcán álló kocsi moraját, a mellettem álló fiú hangosan felsóhajt és lerogyik az egyik közelében lévő székre.
- Minden oké? - guggolok le elé szerényen mosolyogva, mire feláll a helyéről, magához von és szorosan fog közre kezeivel.
- Most már igen - mormolja a fülembe, mire újra elmosolyodok és simogatni kezdem a hátát. - Elegem van ebből a srácból, amennyire szerettem, most annyira utálom - válik hangja dühössé, mire eltolom magától és vállánál fogva megrázom egy kicsit.
- Fejezd ez be, Harry! Nem mondasz igazat, ezt én is tudom - vezetem kezemet az arcára és hüvelykujjammal simogatni kezdem puha bőrét. - Most is szereted, csak még te magad sem tudod, hogy miért haragszol rá ennyire - döntöm oldalra a fejemet és halványan elmosolyodok.
- De tudom, hogy miért - vágja rá határozottan és tekintetét az enyémbe vájja.
- Akkor mond el, miért? - kérdezem meg röptében, mire halkan nevetve megrázza a fejét.
- Hagyjuk, Ana, nem lényeges - legyint egyet, majd arcán megjelenik az a mosoly, amit annyira szeretek.
- Akkor megyünk ma a fiúkhoz? - váltok inkább témát és az előbbi helyére vissza ültetem, majd combjaira ereszkedek.
- Nem - jelenti ki, mire nagy szemekkel meredek rá és indokot várok egyszavas válaszára. - Ma moziba megyünk - neveti el magát ábrázatomon, mire sóhajtva hajtom egy pillanatra mellkasára a fejemet és én is kuncogni kezdek.
- Renden és mikor? - érdeklődök izgatottan, mert nem volt tervben az, hogy együtt megyünk valahova, az meg főleg nem, hogy moziba.
- Most - adja meg a választ somolyogva, ami ismét csak meglep, titokzatos ez a fiú.
- Rendben, akkor felmegyek a szobába, mindjárt jövök - állok fel az öléből és már menni akarok tovább, de csuklómnál fogva megállít.
- Nem szükséges átöltözni, kifesteni magad, mert így is gyönyörű vagy - kezdi ecsetelni, mire hangosan felnevetek szavain, hiszen ezek a dolgok még az eszembe se jutnak.
- Csak a táskámért megyek - simítom meg a buksiját, mire ő is felkacag.
Már a konyhaajtónál állok, hogy az emelet felé tartsak, mikor megtorpanok és visszafordulok hozzá, mivel még mindig a helyén ül.
- Szóval gyönyörű vagyok? - dűlök az ajtófélfának és úgy idézem felé szavaimat, mire felém fordul.
- Igen - válaszol teljesen nyugodtan és mosolyogva. - Nálad szebb lánnyal még nem találkoztam - teszi hozzá, mire az egész arcom pírba borul és a torkom is elszorul egy pillanatra.
- Köszönöm - nyögöm ki akadozva és halkan, majd lábaimat nagy nehezen menésre bírom, mivel a mozgás is szörnyűnek bizonyul jelen pillanatban.
Lábaimat gyorsan szedem a lépcsőn és nagy hévvel nyitom ki az ajtót, de abban a pillanatban le is cövekelek, mivel Kris-t pillantom meg, ahogy az ágyon ül és mindent alaposan megnéz a szobában.
- Minden rendben? - kérdezem meg tőle, mire bólint egyet és mosolyogva kéri, hogy foglaljak helyet mellette.
- Minden rendben, Csillagom - fogja meg a kezemet és ujjai közé zárja. - Nagyon aranyos fiú ez a Harry - jegyzi meg, mire kíváncsian kémlelem az arcát, hiszen ismerem és tudom, hogy még akar valamit mondani, nem ennyivel kívánja lezárni a mondandóját. - Figyelj, Kincsem nem akarlak kioktatni, de most hallgass meg, tanácsot akarok adni - mosolyodik el szerényen, mire én is így teszek és bólintok egyet, hogy így teszek és figyelek rá. - Azt tudnod kell, hogy ez a fiú nagyon vonzódik hozzád. Sokszor elnéztem tegnap és ma is, ahogy viselkedett veled, rád nézett és beszélt hozzád. Nem hülyeségeket fecsegek össze, ezt én is átéltem, mivel Greg is pontosan ezt csinálta. Először csak barátok voltunk, de nem ment sokáig, hiszen ő is és én is nagyon jól tudtuk, hogy nekünk együtt kell lennünk és nézd meg, már 30 éve együtt vagyunk. Harry kivételes fiú, nagyon aranyos és teljes egészében hozzád való. Tudom, hogy még soha nem volt tartós kapcsolatod, de ha vele az lesz, akkor ne ijedj meg, mert mellette a lehető legjobb helyed lesz - mélyeszti tekintetét az enyémbe, amiben csak a jóságot és az együttérzést vélem felfedezni. - Készülj fel ezekre, Csillagom, mert ő biztosra veszem, hogy nem csak a barátod akar lenni, hanem annál több. Sokkal több - mondja el utolsó mondatát, mire kezei közé férkőzök és akár az anyámhoz, úgy simulok hozzá.
- Köszönöm, Kris - mormolom a felsőjébe és erősen fogom közre a derekát, már-már úgy, hogy az nekem is fáj.
- Ugyan - görbíti felfelé ajkait, mikor egymás szemébe nézünk. - Olyan vagy, akár a második lányom, fontos vagy nekem és azt akarom, hogy boldog legyél és tudom, hogy ennek a fickónk az oldalán az leszel - neveti el magát, ahogy én is és egy nagy puszit nyomok az arcára, amibe minden érzelmemet belesűrítem.
~.~.~.~
Halihóó Mindenki! :D
Ismét itt lennék, de megmondom őszintén egy kicsit csalódott vagyok. A múltkori részhez semmi visszajelzést nem kaptam és nehogy azt higgyétek, hogy telhetetlen vagyok, de örültem volna néhány kedves szónak, mivel nekem ezek nagyon sokat jelentenek.
Nem is beszélek többet, jó olvasást és a következő hétre kitartást az iskolában! :)
Have a nice day: Fanny
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése