13.rész Végre valahára!

" Amikor  Anastasia könnyes szemekkel, mosolyogva jött vissza hozzám és Gemma-hoz, nagyon meglepődtem. Nem tudtam miért örült annyira, mikor a legjobb barátnője kórházban volt és nem olyan régen beszélt róla. Utána mikor megtudtam, hogy mi volt a boldogsága oka, a szemeimbe könnyek gyűltek és Ana-val együtt örültem, de a baj mindig csőstül jött, ahogy akkor is. " - Eleanor Calder 

**Zene**

Az szívem ezerrel zakatol, ahogy a kórház felé közeledek és már olyan sokadjára átlépem a küszöbét, de ez most más... Más, mert itt egy nagyon fontos személy vár rám, aki végre valahára felébredt és visszajött hozzám. A hátam mögött haladó két lány nem bírja velem tartani a lépést, mert szinte futok a lifthez, aminek a gombját egyből meg is nyomom. Dobogó lábbal várom, hogy a vasajtó kinyíljon, majd mikor ez megtörténik besietek és majd csak akkor nyomom meg ismét a gombot, mikor Gemma-t és Eleanor-t is magam mellett tudom.
- Látom nagyon örülsz - jegyzi meg Gemma mosolyogva, mire szaporán bólogatni kezdek, mert nem is lehetnék ennél jobban az.
- Fél év után végre magamhoz ölelhetem - sóhajtok fel ármánykodva, mire a két lány egymásra néz és kedvesen elmosolyogják magukat.
- Szerencsés lány ez a Mia - néz mélyen a szemebe El és mondatát egyáltalán nem értem, ezért furán meredek rá. - Összeteheti a két kezét, amiért olyan barátnője van, mint te - húzza össze ajkait és úgy bólint néhányat.
- Én is így teszek, amiért ő van nekem - nevetek fel halkan, ezzel együtt megáll velünk a felvonó szerkezet, azért lábaimat újra használatba veszem és futok a 18-as kórteremig.
Az ajtó előtt lefagyok, félek rátenni kezemet a kilincsre és a levegő is bennem szorul. És ha ez csak egy álom? Az nem lehet, lehetetlen! Ahogy a lányok mellém érnek mind a ketten megsimítják a vállamat, majd Gem egy apró kopogás után kinyitja az előttem lévő akadályt. Egyedül ez a fa tákolmány választ el Mia-tól, semmi más. Hangosan fújom ki a levegőt még mielőtt belépnék, de mikor meglátom a barátnőmet az ágyában ülve, még mindig kissé sápadt arccal, gépekre kötve, de annál ragyogóbb szemekkel, nem teszek egy lépést sem csak az veszem figyelembe, ahogy arcomon végig csordul egy hatalmas könnycsepp. A velem tartó lányok egyike óvatosan megtol hátulról, ezért kénytelen vagyok beljebb menni, ezzel elérve, hogy a vörös hajú lány mocorogni kezdjen a takaró alatt, majd lecsatolja magáról a műszereket és lábát a padlóra téve felém közeledjen.
- Mia... - sietek oda hozzá és megfogom mind a két kezét, miközben alig bírok beszélni a sírástól.
- Nem érdekel! - jelenti ki határozottan, majd kezeit nyakam köré fonja és úgy ölel magához, mint még soha.
Érzem szívének dobbanását, minden érzelme átjön hozzám, ezért erősen lehunyom a szememet és zokogva vonom közre a derekát. Nem változott, a hangja ugyan olyan, szemei káprázatosan zöldek és a stílusa... Megmaradt az a határozott, biztos Mia Steff, akinek annyi mindent köszönhetek. Érzem, hogy lábai megremegnek, ezért erősebben tartom, majd óvatosan az ágyhoz viszem és leültetem rá.
- Istenem... - fogom kezeim közé nedves arcát, majd apró csókot nyomok a homlokára. - Azt hittem nem láthatlak többet - vallom be halkan, mire kórházi ruhája ujjával megtörli a szemét és rám néz.
- Egy pillanatra én is azt hittem, de itt vagyok - nevet fel, ami zene füleimnek. - Szeretlek, Ana! - bújik a mellkasomhoz, akár egy kislány, mire simogatni kezdem kissé kócos haját.
- Én is téged, Mia! - súgom a fülébe, majd oldalra nézek, ahol meglátom a két lányt, miközben sírnak, főleg Eleanor.
Hatalmas könnyek potyognak a szeméből, arcán folytonos mosoly ül és szüntelenül minket néz. Kezemmel jelzek nekik, hogy jöjjenek közelebb, mire így tesznek, ezért eltolom magamtól barátnőmet, hogy maga is lássa őket. Szemöldöke a magasba szalad, ahogy szembe kerül velük, mire halkan kuncogni kezdek, mert mindig így reagál, ha meglepődik.
- Bemutatok neked két nagyon aranyos lányt, ő Eleanor Calder, Louis barátnője - mutatok a barna hajú nőre.
- Volt barátnője - javít ki lehajtott fejjel és halkan, majd közelebb lépked barátnőmhöz. - Nagyon örülök - szipog fel, miközben odahajol hozzá és megöleli.
- Én is örülök, Mia Steff vagyok - mosolyodik el a lány, majd Gemma-ra néz, aki ezáltal közelebb férkőzik hozzá. - Te bizonyára Harry nővére vagy - mondja összehúzott szemekkel és somolyogva.
- Igen - helyesel a lány és ő is megöleli Mia-t. - Honnan tudtad? - kíváncsiskodik és egy széket véve magához leül rá.
- Nagyon hasonlítotok - mondja egyszerűen és megrántja a vállát.
- Nem vagy fáradt? - kérdezem meg tőle, mire lassan bólint egy párat. - Gyere, feküdj le, ne erőltesd meg magad - takargatom be, mikor elhelyezkedik a cseppet sem kényelmesnek tűnő ágyon, majd orrába és ujjaira helyezem azokat a fránya kütyüket, amikkel hónapok óta látom.
- Köszönöm - néz rám hálásan az immáron fekvő leányzó, majd lehúz az egyik székre és megfogja a kezemet.
- Nem soká hozok neked ruhát meg tisztálkodó cuccokat, mert gondolom nem valami kényelmes ilyenben lenni - húzogatom meg grimaszolva a kezén lévő, büdös ruhadarabot vagy még annak se mondható textilt, mire hangosan elneveti magát.
- Nem is olyan rossz - mondja komolyan, mire kikerekedett szemekkel nézek, ezáltal jobban kacagni kezd. - Csak vicceltem, tényleg undorító - húzza el végére a száját és felsóhajt.
A három lány eszmecserébe fognak, miközben én meg se szólalok csak Mia-t nézem. Olyan jó így látni, hallani a nevetését és szorosan magamhoz ölelni. Rengeteg idő telt el, majd egy év és ezalatt az idő alatt a poklot jártam meg, de nem bánom, mert megérte. Visszakaptam őt, a legjobb barátnőmet és az a két szó úgy megmelengeti a szívemet, hogy sokszor az már fáj. Hosszú ideig senkit nem nevezhettem így, egyedül voltam, de ahogy megismertem ezt a lányt, minden megváltozott. És bár lehet, hogy tudja régen miket csináltam, továbbra is szeret, támogat, amit nem tudok elégszer meghálálni neki. Ahogy neki, úgy mindenkinek féltem bevallani az igazságot, mert nem akartam őket elveszíteni, de szerencsére ez nem is következett be. Mellettem vannak és számomra ennél nincs fontosabb. Elmosolyodok, amikor a lány hangosan felnevet, öröm nézni minden mozdulatát, mert él és virul.
- Mi most már megyünk, magatokra hagyunk titeket - mondja Eleanor és feláll az ágy egyik széléről, majd Mia-hoz sétál. - Nagyon örülök, hogy megismerhettelek, remélem még találkozunk - adnak egymásnak két puszit és szorosan megölelik egymást.
- Én is örülök és biztosan fogunk még - mosolyodik el, majd mikor elengedi a barna hajú lány, Gem és kezei közé zárja.
- Vigyázz magadra - emeli fel mutatóujját a lány és összehúzott szemekkel néz barátnőmre. - Ana-val minden nap beszélek és ha valami rosszat mond rólad, hidd el megtalállak - teszi hozzá, de mind a négyen elnevetjük magunkat, ezért a fenyegetés nem igazán hatja meg a lábadozó személyt.
- Értettem - helyesel Mia, majd kezei közé zárja Harry nővérét.
- Sziasztok! - köszönnek el, mikor engem is megszeretgetnek, ami El-nek annyira jól megy, hogy majdnem elesünk a dülöngélésbe.
Mi is elbúcsúzunk tőlük, majd mikor becsukódik az ajtó, az egyből ki is nyílik és göndör hercegem lép be rajta, ami nem kicsit lep meg. Arcomra mosoly kerekedik és odasietek hozzá, miközben a nyakába kapaszkodok, amit nevetve és erős kezeivel fogad. Illata egyből megkábít és mikor ajkaink megtalálják egymást, ez csak nagyobbodik és egy kicsit megszédülök. Régóta együtt vagyunk, de még mindig nem sikerült megszoknom az érintésit és szeretetét.
- Szia, Angyalom! - hint egy puszit a homlokra és édesen elmosolyodik.
- Szia, Szupersztár! - simítom meg arcát, mire összehúzott szemekkel néz rám, mert utálja, ha így hívom, ami engem nem nagyon izgat, előszeretettel mondom neki.
Elkezdi csikizni az oldalamat, mire nevetni kezdek, de nem tud sokáig kínozni, mert a hátunk mögül meghallunk egy hangos krákogást és mikor megfordulunk egy bőszen mosolygó Mia-val találjuk szembe magunkat.
- Szia, Harry! - kezd el integetni, mint egy kislány, de csak viccből csinálja és azt is tudom, hogy miért.
- Szia, Mia! - siet oda hozzá és kezei közé zárja. - Jó újra hallani a hangodat - mondja őszintén, ami mondata a lányt is és engem is megmosolyogtat. - Azt hittem nem beszélünk már soha egymással, de szerencsére most is azt tesszük - ül le a székre és folyamatosan a szemeibe néz.
- Először is lenne egy kérdésem - emeli fel a mutatóujját és jobban felül. - Ti most együtt vagytok? - neveti el magát és tekintete kettőnk között cikázik.
- Már hét hónapja - adja meg büszkén a választ Harry és hátra pillant rám, mivel ez idő alatt továbbra is az ajtó előtt állok.
- Mióta? - kerekedik el a lány szeme, ezért lábaimat használatba véve közelebb megyek hozzájuk és leülök barátom mellé egy székre.
- Azóta, amióta megtudtuk, hogy elütött a kocsi - mondom halkan, mire a fiú egyből megfogja a kezemet és nyugtatóan simogatni kezdi. - Kijelentetted, hogy akkor mi igen is randira mentünk, amin akkor csak nevettem, de mikor Harry bevallotta az érzéseit, már nem nevettem ennyire - nézek barátnőmre, aki figyelmesen hallgatja, amit mondok és bágyadtan elmosolyodik.
- Hihetetlen - suttogja és folyton minket néz, miközben óriásiakat pislog. - Nagyon szép pár vagytok - hümmög és hátát a párnának dönti.
- Köszönjük - szólal meg Hazza és kezét a derekamra teszi, ezzel közelebb vonva magához.
- Beszéltél már a szüleiddel - érdeklődök, mire Mia feje megmozdul, miszerint nem.
- Lemerült a telefonom - húzza el a száját, mire zsebemből előveszem az enyémet és máris tárcsázni kezdem Karen számát. - Mit csinálsz? - lepődik meg.
- Hívom anyukádat - hangosítom ki a készüléket és a búgás jelzi, hogy tényleg ezt teszem.
- Szia, Csillagom! - hallom meg a nő kedves, egyben szomorú hangját.
- Szia! - üdvözlöm én is és lánya mocorgásán elmosolyodom. - Lenne egy fontos mondanivalóm - görbülnek még feljebb ajkaim.
- Hallgatlak - sóhajt fel, amiből tudom, hogy most is Mia miatt szomorkodik, de már feleslegesen.
- Ezt inkább más mondja el - döntök így és a vörös hajú lány kezébe nyomom a kicsiny telefont.
- Szia, Anya! - köszönti halkan szülőjét.
Néhány percig nem jön válasz a másik oldalról, már én is kezdem az hinni, hogy az én telefonom is lemerült vagy megszakadt a vonal, de mikor meghallom a nő hüppögését, ezeket az ötleteket inkább elvetem. Harry vállnak dőlve nézem barátnőmet, akinek szemeiből könnyek kezdenek el legördülni.
- Mia - suttogja Karen, ezért jobbnak látom, ha magára hagyjuk a lányt, hogy tudjon az édesanyjával beszélgetni.
Megfogom Harry kezét, felhúzom a székről és mikor nyomok barátnőm homlokára egy puszit, magára hagyjuk. Rengeteg beszélni valója van a szüleivel, majd' egy évig nem beszélhettek vele, nem ölelhették meg és minden napos félésben kellett élni, mert ez a lány bármikor meghalhatott volna. Óvatosan csukom be az ajtót, majd követem barátomat a folyosó végén lévő kávé automata felé. Az üres folyosón csak cipőnk talpának kopogása hallattszódik, majd mikor a férfi aprót tesz a gépbe és kiválaszt magának egy tejes kávét, a szerkezet hangos búgása. A falnak dőlve figyelem, ahogy újra pénz tesz az apró résbe és megnyomja azt a gombot, ami után egy pohár citromos tea kezd készülődni. Elmosolyodok figyelmességén, hiszen nem szóltam neki, mégis kezembe adja a gőzölgő italt.
- Köszönöm! - hitek egy apró puszit formás ajkaira, amitől bőszen mosolyogni kezd és rálátást nyerek hófehér fogaira.
- Egészségedre - iszik bele a koffeinnel dús italába, miközben a fal mentén sorakozó székek felé megyünk.
Mind a ketten leülünk és egészen addig nem váltunk egymással szót, amíg a műanyag poharak ki nem ürülnek. Leteszem a mellettem lévő ülőalkalmatosságra a kukába való tárgyat, majd meglepetten figyelem, ahogy barátom megfogja mind a két lábamat és a combjára fekteti azokat. Fejemet a vállának döntve sóhajtok egy nagyot, amivel minden rossz érzelmet kiadok magamból, mert végre minden rendben van.
- Jól vagy? - hallom meg Hazza halk hangját és mikor felnézek rá, keze egyből az arcomra simul.
- Persze - válaszolok egyből és teljesen őszintén. - Ennél jobban nem is lehetnék. Végre minden rendben van Mia-val - férkőzök jobban kezei közé és mellkasára döntöm a fejemet.
- Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ennyire jóban lesztek - mondja elgondolkodva, mire nem bírom tovább, ezért újra ránézek. - Teljesen másak vagytok, mégis kiegészítek egymást - mosolyodik el aranyosan.
- Én se gondoltam volna - kuncogom el magam. - Azt hittem, hogy egy elkényeztetett kislány, de nagyot tévedtem, nála jobb barátnőm még nem volt. Nagyon fontos nekem - kezdek el bólogatni, mire barátom az arcomra hajol és hagy rajta egy édes puszit.
- Témaváltásképpen lenne egy kérdésem - hallat sejtelmes hangot, mire somolyogva nézek a szemébe.
- Ki vele - fogom meg a kezét és összekulcsolom az ujjainkat.
- Eljönnél velem randizni holnap? - kérdezi aranyosan és akár egy kisgyerek, mire lenevetem magam és bólintok egy nagyot.
- Igen, elmennék, de Harry, már sokszor mentünk randizni, akkor miért vagy ilyen félős? - simogatom meg kacagva az arcát, mire megrántja a vállát.
- Tudom, de veled minden másabb, mint a többi lánnyal - dönti oldalra a fejét és így beszél hozzám, ami annyira aranyosnak minősül tőle, hogy nem bírom megállni, ezért megcsókolom.
Úgy adok engedélyt nyelvének a számba jutásra, mint egy régi jó barátnak és mikor azok táncolni kezdenek, mind a ketten elmosolyodunk. Kezeimmel bele dúrok selymes, göndör hajába, míg ő tarkómat és derekamat simogatja. Pihegve válunk el egymástól, majd homlokunkat összeérintjük és úgy nézünk egymás szemébe. Pillanatok alatt megbabonáznak zöld szemei, csak azokat bírom nézni, mert szinte kiáltják, hogy ezt tegyem. Elmosolyodik reakciómon, majd keze arcomra simul és ott is marad. Úgy nyomom bele orcámat a tenyerébe, mint egy engedelmes kiskutya, mivel minden érintésére kivagyok éhezve. Eltávolodok tőle és hirtelen olyat mondok, ami eszembe jut, de tudom, hogy nem véletlenül.
- Mia-hoz költözök.
Arca más mimikát vesz fel, teljesen meglepődik, ami megnevetett. Nagy szemekkel mustrál tovább, hogy elmondjam miért jutottam erre a döntésre, ezért beszélni kezdek:
- Szüksége van valakire, egyedül nem boldogulna - húzom el a számat. - És ha máshogy nem is, így visszatudom neki mindazt, amit ő tett értem - mosolyodok el halványan, mire ő is így tesz.
- Ezt szeretem benned annyira - mondja halkan és lábaira ültet, így még közelebb tudom magam hozzá. - Hatalmas szíved van és mindenkire figyelsz. Ezt Mia is nagyra fogja becsülni - hint arcomra egy csókot és összekulcsolja ujjainkat.
- A legjobb barátnőm, ennyivel tartozom neki, ha nem többel - dőlök mellkasának, így hallhatom szívének egyenletes dobbanását.
- A randira visszatérve; nem kell elegánsan öltözni, hanem kényelmesen, jó meleg ruhákba és ha neked is jó, akkor érted megyek 6 órakor - vázolja fel, amit figyelmesen hallgatok végig, miközben egyszer-kétszer bólintok.
- Rendben - egyezek bele és elmosolyodik, amiért ennyire lelkes a holnapi nappal kapcsolatban. - Örülök, hogy nem egy puccos étterembe és olyan helyre megyünk, ahol a rajongók láthatnak, mivel utálnak engem - nevetem el magam cinikusan és megigazítanám a hajamat, de Harry nem engedi, megfogja a kezemet és a ő helyezi fülem mögé a rakoncátlan tincseket.
- Dehogy utálnak, Szépségem! Téged nem lehet nem szeretni - bizonygatja, ami jól esik, de ő is tudja, hogy a Directioner-eknek nem éppen én vagyok a szíve csücske. - Furcsa nekik a helyzet, mert nagyon régen nem volt tartós kapcsolatom és remélem, hogy több nem is lesz - suttogja aranyosan a fülembe, amitől a szívem nagyot dobban.
- De már több, mint hét hónap eltelt, Kicsim... - sóhajtok fel és legyintek egyet, mert az igazat megvallva nem nagyon érdekel, de valamilyen részen mégis, mivel egy világsztár barátnője vagyok már mondhatni hosszú ideje.
- Megfognak változni, hidd el. Nagyon jól tudod, hogy milyenek - néz rám együtt érzően, majd kezei a derekam köré fonódnak, ezzel jobban ölelve magához.
- Tudom - mondom halkan és megrázom a fejemet, mert akárhogy nem akarom figyelembe venni ezt az egészet, mindig rádöbbenek erre, mikor twitteren kapok olyan üzeneteket, amik elrontják az egész napomat.
- Kaptál mostanában üzeneteket? - kérdezi és ezzel pont a közepébe trafál.
- Igen, rengeteget. Az egyik ocsmányabb, mint a másik - nevetek fel újra és fülembe visszhangozni kezdenek a bántó megjegyzések.
- Ne olvasd el őket, Angyal! Meg se nézd azokat a szarságokat, csak egyből töröld ki őket! Nem akarom, hogy emiatt menjünk szét, mint Danielle és Liam. Tudom, hogy mind a ketten mennyit szenvedtek és én azt akarom, hogy mindig mellette legyél! - kéri könyörgő hangon és kezei közé veszi az arcomat. - Kérlek! - suttogja a számra, amitől egyből kiráz a hideg.
- Engem nem veszítesz el, Harry ilyen kicsinyes dolgok miatt - jelentem ki határozottan és tincseit elsöpröm homlokáról, majd puszit nyomok puha bőrére. - Szeretlek és ezen nem fognak változtatni azok az üzenetek! - mosolyodok el, mire kezeimet nyaka köré fonja és így jelzi, hogy öleljem meg.
Egyből mozdulok, fejemet a vállára hajtom és szememet becsukva élvezem, hogy most is itt van mellettem. Mélyet sóhajtok, ahogy kezei megnyugtatóan mozognak az oldalamon és bevillan az a gondolatom, hogy áldom az eget, amiért nekem van ez a férfi. Ő a mindenem, rettentően szeretem és soha nem akarom elveszíteni. Olyan, akár a védőangyalom, követ, mint egy árnyék és mellette még a szél sem érhet, úgy óv. Nem hittem volna, hogy van még olyan férfi a világon, mint ő.
Egy idő után felállunk a helyünkről és odalépkedünk az ajtóhoz, amit mikor kinyitok, meglátjuk, ahogy Mia a szoba közepén áll és hangosan zokog. Rögvest odaszaladok hozzá és hóna alatt tartom meg, nehogy összeessen.
- Mi a baj? - kérdezem sokkosan és még erősebben fogom közre, mert egyre rogynak lábai. - Mia? Mi történt? - szólongatom tovább, de nem mond semmit csak sír.
Megunom a tudatlanságot, ezért lassan az ághoz vezetem, megvárom, amíg lefekszik, majd mikor a takaró is rákerül futva hagyom őket ott egy orvost kezdek keresni. Villámsebességgel robogok le a lépcsőn, a liftet inkább most hanyagolom és a recepciós pulthoz érve, sóhajtozva kutatok az ott dolgozó után.
- Jó napot! - köszönök és lábammal dobogok, mert sürget az idő, ezért örülnék, ha minél hamarabb jönne valaki.
- Jó napot! - jelen meg egy idős hölgy, kezében egy kávés csészével, amit legszívesebben kivernék a kezéből, amiért ilyen jól el és nem a dolgával foglakozik.
- Mr. Kress-t merre találom? - kérdezem gyorsan, mire a nő gondolkodni kezd, az én agyam pedig egyre dagadni az idegességtől. - Itt - mondja és a hátam mögé mutat.
Azonnal megfordulok és szembe találom magam a viszonylag fiatal főorvossal, mire odarohanok hozzá és azonnal mondani kezdem neki a történteket.
- Jó napot, Doktor úr! - nyújtom a kezemet, amit mosolyogva rögvest el is fogad.
- Üdvözlöm, Anastasia! - simítja meg a vállam, miközben egyik lábamról a másikra állok. - Miben segíthetek? - érdeklődik kedvesen.
- Nagyon gyorsan meg kell néznie Mia-t, mert nem tud járni! - vázolom le neki, miközben a szemem könnyben lábad.
- Micsoda? - torzul el az arca és a kezében lévő aktatáskát is majdnem elejti. - Az nem lehet! - suttogja maga elé, majd megindul, de olyan gyorsan, hogy alig bírom követni.
A lépcsőfokokat kettesével szedi, magában morog és ebből csak azt bírom leszűrni, hogy nagy a gond, amiből már elegem van, volt épp elég baja a lánynak és nekem is. Mikor már azon a folyosón vagyunk, ahol a célzott kórterem található. Mr. Kress kopogás nélkül ront be az ajtón és mikor meglátja barátnőmet abban az állapotban, amiben az ágyban fekszik, azonnal odasiet hozzá.
- Mia! - áll meg az ágy mellett és megsimogatja a fejét. - Tényleg nem tudsz járni? - hajol le hozzá, míg én Harry oldalához préselődök és úgy figyelem őket.
- Nem! - kiáltja el magát a lány és nagy nehezen felül. - Nem bírom mozgatni a lábamat! Nem tudok járni, nyomorék lettem! - kap a hajába és hisztérikusan beszél az orvosához.
- Nem lettél, az nyugodj meg! - kérleli a férfi és leül az egyik székre. - Minden bizonnyal elzáródtak az erek és ez a baj. Vizsgálatokkal helyre lehet hozni, de van egy rossz hírem - sóhajt fel és hátát a támlának dönti.
- Micsoda? - ijed meg még jobban Mia és szemeit törölgeti, amikből folyamatosan potyognak a könnyek.
- Kerekes székben kell lenned egy darabig - közli meggyötört arccal és látszik rajta, hogy mennyire sajnálja a lányt, miközben az említett még jobban sírni kezd, ezért nem bírom tovább és odamenve hozzá, erősen a mellkasomra vonom, hogy megnyugodjon.

~.~.~.~

Halihó Bogárkák! :D
Ismét jelentkezem és megmondom őszintén, hogy most valahogy így író szemmel elnyerte a tetszésemet ez a rész. Nem igazán történnek benne érdekes dolgok, de valamiért tetszik, ne kérdezzétek, hogy miért. ;) 
Remélem ti is ezzel a véleménnyel lesztek és ismét megszeretném köszönni a kommenteket, cukik vagytok! *.*
Jó olvasást és legyetek rosszak -na jó mégse-! :D

Have a nice day: Fanny